Moszkva jó pénzért kész volt technológiai segítséget nyújtani az amerikaiaknak
„Oroszország meg fogja tiltani az Egyesült Államoknak, hogy orosz gyártású rakétahajtóműveket használjon katonai műholdjainak fellövéséhez.” Ez az idézet nem az összeesküvés-hívők valamelyik fórumán, hanem Dimitrij Rogozin védelmi iparért felelős orosz miniszterelnök-helyettes szájából hangzott el, válaszul az Oroszországot sújtó gazdasági szankciókra.
A
tilalom egy hosszú évek óta kiválóan működő orosz-amerikai kooperációra utal, amelynek keretében az USA évente sok százmillió dollár értékben importál csúcstechnológiájú rakétahajtóműveket Oroszországból, többek között azért, hogy azok segítségével pályára állíthassa saját kémműholdjait. Az orosz exporttilalommal érintett rakétamotor, az RD-180 története a hidegháborús Hold-verseny idejére nyúlik vissza. Míg az amerikaiak megengedhették a leghatékonyabb, de méregdrága hidrogénüzemű hajtóművek kifejlesztését, a szovjet mérnökök kénytelenek voltak a fizikai lehetőségek legvégéig kitolni a meglévő kerozinos technológia határait. Noha a Holdért folytatott versenyt az oroszok elbukták, a lehetetlennek tűnő feladat megoldása bravúrosan sikerült, olyannyira, hogy a Szovjetunió széthullása után az amerikaiak inkább finanszírozták az RD-180 kifejlesztését, semhogy megkíséreljék lemásolni egykori riválisuk hetvenes évekbeli technológiai áttörését.
Magyarra lefordítva ez annyit tesz, hogy Moszkva jó pénzért kész volt technológiai segítséget nyújtani az amerikaiaknak ahhoz, hogy azok high-tech eszközeikkel szemmel tarthassák a világ bármely pontját. Így magát Oroszországot is. Nem mintha ez a felállás ne mozgathatná meg alaposan a világ bármely konteó-hívőjének képzeletét, de a helyzet még ennél is ellentmondásosabb. A dolog ugyanis úgy fest, hogy az amerikaiak anélkül importálják az orosz hajtóműveket, hogy ténylegesen rá lennének szorulva a technikai segítségre.
Az USA aggály nélkül folytat az oroszokkal együttműködést
A Pentagon műholdjait jelenleg a United Launch Alliance bocsátja fel, amely a két légi- és hadiipari óriás, a Boeing és a Lockheed Martin közös vállalataként jött létre 2006-ban. A kémműholdak felbocsátására használt két rakétájuk közül a Delta IV mindkét fokozatában amerikai hidrogénes technológia dolgozik, míg a költséghatékonysági okokból favorizált Atlas V első fokozatát a kerozinüzemű orosz RD-180 hajtja. A ULA által rendszerben tartott három rakétatípus közül kettő rendelkezik a kémműholdak pályára állításához szükséges kormányzati engedélyekkel. A két rakéta közül a
Delta IV teljes egészében amerikai technológiát használ, tízből kilenc kémműhold fellövéséhez azonban mégsem ezt, hanem az orosz importhajtóművekkel dolgozó Atlas V-t használják, szimpla anyagi megfontolásból – az Atlas a Delta árának feléért-kérharmadáért állítja ugyanis orbitális pályára ugyanazt a katonai eszközt.
Miközben tehát az USA minden létező eszközt megragad arra, hogy európai szövetségeseit rábírja Moszkva gazdasági elszigetelésére, nem ritkán jelentős anyagi áldozatvállalást kérve tőlük, saját maga évi néhány százmillió dollár költségmegtakarítás reményében aggály nélkül folytat az oroszokkal együttműködést. Mindezt ráadásul egy olyan területen, amely közvetlenül érinti a nemzetbiztonsági érdekeit. Csak az ügy súlyának érzékeltetése végett: olyan eszközök felbocsátását bízza a Pentagon az orosz hajtóművekre, amelyeknek a feladata észlelni az ellenséges interkontinentális ballisztikus rakéták fellövését egy esetleges atomháború első perceiben.
Hogy még egy csavart vegyen az amúgy is ellentmondásos történet, még csak az sem igaz, hogy Washington az adófizetői érdekében támaszkodna az oroszok rakétatechnológiájára. A dél-afrikai származású dotkom-milliárdos, Elon Musk által alapított magánűrvállalat, a SpaceX rakétája, az utolsó turbópumpáig amerikai fejlesztésű Falcon 9 ugyanis
karnyújtásnyira van attól, hogy megszerezze a kémműholdak fellövéséhez szükséges kormányzati tanúsítványokat. Amint ez megtörténik, a Pentagon az érintett költségeit akár felére is leszoríthatja, a kaliforniai cég ugyanis évek óta a világ legversenyképesebb árait kínálja a kereskedelmi műholdakat üzemeltető vállalatoknak. A Falcon 9 jelenleg Amerika egyetlen kereskedelmileg versenyképes űrrakétája. 2010 óta eddig 16 alkalommal juttatott űreszközöket alacsony Föld körüli és geostacionárius pályára, valamint öt alkalommal juttatott ellátmányt a Nemzetközi Űrállomásra a társaság saját fejlesztésű Dragon teherűrhajója segítségével.
Azonban mintha a Védelmi Minisztérium tudatosan törekedne arra, hogy Musk startup vállalatát távol tartsa a katonai eszközök fellövésének zsíros piacától. A Légierő versenyeztetés nélkül példátlan nagyságú,
11 milliárd dolláros keretszerződést kötött a ULA-vel és ezzel lényegében elkötelezte magát valamennyi leszerződött orosz hajtómű felhasználása mellett. A hivatalos indokolás szerint a giga-bevásárlás célja az elérhető legnagyobb árkedvezmény kiharcolása volt,
John McCain arizonai szenátor szerint azonban az orosz technikához való ragaszkodás valódi indoka az újonc kaliforniai vállalat védelmi piactól való távol tartása lehetett.
Spacex Falcon 9 rakéta
Spacex Dragon teherűrhajó
Az orosz rakétahajtóművek amerikai importjának az évei meg vannak számlálva
Véleményét osztotta Elon Musk is, olyannyira, hogy vállalata
perre ment a Légierővel. A bírósági eljárás a SpaceX számára kedvezően, peren kívüli egyezséggel ért véget, amelyben a kormányzat ígéretet tett a Falcon 9 engedélyeztetési eljárásának felgyorsítására. „
Tulajdonképpen arra kértük őket, hogy egy olyan cégnek ítéljenek oda szerződéseket, ahol valószínűleg soha nem kapnak majd állást, egy olyannal szemben, ahol a barátaik dolgoznak. Tehát a saját barátaik és a későbbi karrierjük ellen kellett volna dönteniük” –
mondta az egyezség nyélbeütését követően Musk.
Bárhogy is alakul a jövőben a Pentagon tendereztetési gyakorlata, annyi bizonyos, hogy az orosz rakétahajtóművek amerikai importjának az évei meg vannak számlálva. Annak ellenére, hogy a készleten lévő orosz technika még évekig biztosítani tudja az amerikai kémműholdak fellövését, a Kongresszus kiemelt nemzetbiztonsági prioritásként a Védelmi Minisztérium
feladatává tette az RD-180-ast felváltó hazai rakétahajtómű kifejlesztését és rendszerbe állítását. A kormányzat által favorizált ULA egy másik dotkom-milliárdos, az Amazon-alapító Jeff Bezos cégével
megállapodott egy nagy teljesítményű metánüzemű rakétamotor kifejlesztéséről, így maga is megtette az első lépéseket az RD-180-as kiváltására.
A végső nyertes azonban alighanem az újonc kaliforniai vállalat lesz. Ha minden a tervek szerint alakul, hónapokon belül visszaereszkedhet kilövőhelyére egy Falcon 9-es első fokozata és ezzel a SpaceX megnyithatja az újrahasználható rakéták korszakát, töredékére szorítva az eddig is rekord alacsony árait. De ennek a jelentősége már messze túlmutat az orosz rakétahajtóművek amerikai importjának ügyén, ez ugyanis pár évtizeden belül a mindennapok részévé teheti az űrrepülést.