„Számomra is világos, hogy boldogok csak akkor lehetünk, ha biztos jövedelemnek örvendünk. Világos az is, hogy az igazságosság megköveteli a szegénység fölszámolását. Csak azt szeretném mondani, hogy a boldogságot nem az anyagi javak biztosítják. Lényeges összetevői nem fejezhetők ki pénzben. Mi több: ingyenesek. A nap mindenkire egyformán ragyog. A szerelmet, a barátságot, a szeretetet nem lehet megvásárolni. A természet szépségei csak arra várnak, hogy felfedezzük őket. Az olvasás, a zene, egy jó tv-műsor mindannyiunk számára hozzáférhető. Az életnek biztos van olyan területe, ahol alkothatunk is. Ezt sugallta nekem barátom is, amikor azt mondta, hogy »kevéssel is lehet tartalmasan élni.«
A gazdasági mutatók szerint osztályozott országokról alkotott kép részben hamis. Arra kellene inkább rákérdezni, vajon milyen fajta örömöket nyújtanak az egyes társadalmak. Természetesen ez nagyban függ a munka minőségétől és megbecsülésétől, de ugyanakkor magában foglalja a közhangulatot, a megfelelő ellátást az egészségügy terén, a lakás berendezésének művészetét, a család melegét és szilárdságát, a vendégszeretetet, a szolidaritást, melynek köszönhetően senki nem marad magára, a barátságot, az ünnepek vidámságát, a humort, egy kulturális infrastruktúrát (múzeumokat, színházakat, zenekarokat, tudósokat, írókat, különféle művészeket, lelkesítő oktatókat, stb.), művelt embereket...
Figyelembe véve ezeket a kritériumokat, és még másokat, hová sorolná hazánkat a kedves olvasó a nemzetek között?”