A Jobbik néppártosodásának dilemmái és buktatói

„Míg a radikális keménymagnak már a mérséklődés gondolata is idegen lehet, e stratégia a középen megcélzott választók szempontjából is komoly hitelességi kérdést okozhat. A stílusbeli mérséklődést lehet demonstrálni kiskutyás vagy családias kampányfotóval, lehet békéről beszélni egy évértékelőben, ám a döntő momentum az lesz, hogyan kezeli Vona Gábor az ezzel ellentétes – és a Jobbik korábbi szellemiségét megerősítő – kommunikációs elvárásokat. Meddig működik Vona üzenete, ha közben Schneider Tamás lakossági fórumokon arról beszél, hogy a párt kommunikációjának lényege a lavírozás, és neki mint képviselőnek vigyáznia kell, nehogy kimondja azt, amitől megijed a kevésbé radikális választópolgár?

Nem véletlen a párton belüli zavar és értetlenkedés: a kommunikációs mérséklődés ugyanis a párt egyik fő üzenetét és stratégiai előnyét veszi el. A Jobbik kompetenciáját a választók eleve nem a megoldásaiban, sokkal inkább a nyílt problémafelvetésében látták. A Jobbikhoz köthető ügyekben nem a párt szakpolitikai javaslatait díjazták a választók, sokkal inkább azt, hogy a többi politikai párthoz képest a Jobbik beszélt ezekről az ügyekről. A stílusbeli mérséklődés ezzel a stratégiával szakít, ha a »Kimondjuk-Megoldjuk« szlogen helyett az elhallgatás, máshogy csomagolás váltja fel a Jobbik kommunikációját. Ez viszont alapvetően megkérdőjelezi azt, hogy a Jobbik más, mint az eddigi, »lejáratódott« pártok.”