Felmerül a kérdés, mihez kezdjen akkor a másik ötmilliárd? A kormány válasza erre a kérdésre az, hogy adjunk az ő kezükbe is kapanyelet. A világ azonban – úgy tűnik – nem ebbe az irányba halad. A kérdésre inkább azt a választ adják, hogy az emberiség másik fele termeljen olyan javakat, amik nélkül ugyan lehetséges, de velük sokkal kellemesebb az élet. Ilyenre példa bármilyen vallási vagy művészi érték.
Szükség van az álmodozókra?
M. L.: Hazugságnak, demagógnak tartom Orbán mondatát, amelyben azt állítja, a bölcsészhallgatók csak a romkocsmákban támasztják a pultot. A statisztikák szerint a végzett bölcsészek körében másfél százalékos a munkanélküliség, míg a szakképzett lakatosok között tizenöt-húsz százalék. Egy kiképzett bölcsész könnyebben alkalmazkodik. Van olyan volt pszichológushallgatóm is, aki masszázsszalont vezet. Ha képes volt levizsgázni szociálpszichológiából, akkor képes megtanulni az adótörvényeket is. Kétségtelen, hogy mérnökökre vagy ácsokra szükség van, de ha az egész ország erre áll rá, azzal gyakorlatilag a XXI. század lúzerei leszünk. A szakok megszüntetésével, átszervezésével pedig az a legnagyobb bajom, hogy a végrehajtásuk esetleges, nincs húsz évre előre levezetett koncepció az intézkedések mögött.(...)