„
Rendszeresen publikál közéleti témákban is. Oktatási ügyekben mindig markáns véleményt fogalmaz meg, mi a véleménye a kormány felsőoktatási tervéről,néhány szak megszüntetéséről?
M. L.: Ez a kormány régóta hülyeségeket csinál a felsőoktatás területén, de az előzőek se voltak sokkal jobbak. A mostani alapelve az, hogy ne álmodozókat, hanem szakembereket képezzünk. Átvitt értelemben mindenki kezébe kapanyelet akarnak adni. Kapanyél alatt minden alkalmazható tudást értek, tehát ebbe a kategóriába sorolom a tanári és orvosi diplomát is. A végső cél a munkanélküliség felszámolása, ennek rendelnek most alá mindent.
Azonban az élethez feltétlenül szükséges dolgokat meg tudja teremteni egy adott emberi csoport fele is. Tízmilliárd embernek ötmilliárd ember is elő tudja teremteni az életfeltételeket, a gyógyszereket, a tanítást, az ételt, a ruhát.
Felmerül a kérdés, mihez kezdjen akkor a másik ötmilliárd? A kormány válasza erre a kérdésre az, hogy adjunk az ő kezükbe is kapanyelet. A világ azonban – úgy tűnik – nem ebbe az irányba halad. A kérdésre inkább azt a választ adják, hogy az emberiség másik fele termeljen olyan javakat, amik nélkül ugyan lehetséges, de velük sokkal kellemesebb az élet. Ilyenre példa bármilyen vallási vagy művészi érték.
Szükség van az álmodozókra?
M. L.: Hazugságnak, demagógnak tartom Orbán mondatát, amelyben azt állítja, a bölcsészhallgatók csak a romkocsmákban támasztják a pultot. A statisztikák szerint a végzett bölcsészek körében másfél százalékos a munkanélküliség, míg a szakképzett lakatosok között tizenöt-húsz százalék. Egy kiképzett bölcsész könnyebben alkalmazkodik. Van olyan volt pszichológushallgatóm is, aki masszázsszalont vezet. Ha képes volt levizsgázni szociálpszichológiából, akkor képes megtanulni az adótörvényeket is. Kétségtelen, hogy mérnökökre vagy ácsokra szükség van, de ha az egész ország erre áll rá, azzal gyakorlatilag a XXI. század lúzerei leszünk. A szakok megszüntetésével, átszervezésével pedig az a legnagyobb bajom, hogy a végrehajtásuk esetleges, nincs húsz évre előre levezetett koncepció az intézkedések mögött.(...)
Egy másik írásában párhuzamot vont a zsidók negyven évig tartó tévelygése és a magyar rendszerváltás óta eltelt időszak között. Azt írta, a mi "negyvenéves vándorlásunkba"akár egy Jobbik-kormányzás is beleférhet.
M. L.: Amikor újraolvastam Mózes negyedik könyvét, megállapítottam, hogy bizony, ott is nagy marhák vezették a népet Kánaán megtalálása előtt. A negyven évig tartó tévelygés során a vezetőik sokszor csak egymással voltak elfoglalva ahelyett, hogy a végső célra koncentráltak volna.
A párhuzamom így arra vonatkozott, hogyha nekünk is negyven évbe telik a nyugati demokráciáig vezető út, akkor a végeredményt tekintve szinte mindegy, hogy mi történik közben. Szlovákia például simán kibírt nyolc év Mečiart, pedig ő szerintem rosszabb, mint Vona. Mára a Jobbik maradt az egyetlen olyan jelentősebb támogatottságú párt, amelyről még nem derült ki, hogy nagyon sokat lopott volna. Miért ne kaphatnának egy esélyt? Persze ezzel nem azt mondom, hogy örülnék ennek a forgatókönyvnek, hiszen nem értek egyet a Jobbik nézeteivel. De túldimenzionálni sem kell az esetleges kormányra kerülésüket.”
