M. L.: Hazugságnak, demagógnak tartom Orbán mondatát, amelyben azt állítja, a bölcsészhallgatók csak a romkocsmákban támasztják a pultot. A statisztikák szerint a végzett bölcsészek körében másfél százalékos a munkanélküliség, míg a szakképzett lakatosok között tizenöt-húsz százalék. Egy kiképzett bölcsész könnyebben alkalmazkodik. Van olyan volt pszichológushallgatóm is, aki masszázsszalont vezet. Ha képes volt levizsgázni szociálpszichológiából, akkor képes megtanulni az adótörvényeket is. Kétségtelen, hogy mérnökökre vagy ácsokra szükség van, de ha az egész ország erre áll rá, azzal gyakorlatilag a XXI. század lúzerei leszünk. A szakok megszüntetésével, átszervezésével pedig az a legnagyobb bajom, hogy a végrehajtásuk esetleges, nincs húsz évre előre levezetett koncepció az intézkedések mögött.(...)
Egy másik írásában párhuzamot vont a zsidók negyven évig tartó tévelygése és a magyar rendszerváltás óta eltelt időszak között. Azt írta, a mi "negyvenéves vándorlásunkba"akár egy Jobbik-kormányzás is beleférhet.
M. L.: Amikor újraolvastam Mózes negyedik könyvét, megállapítottam, hogy bizony, ott is nagy marhák vezették a népet Kánaán megtalálása előtt. A negyven évig tartó tévelygés során a vezetőik sokszor csak egymással voltak elfoglalva ahelyett, hogy a végső célra koncentráltak volna.
A párhuzamom így arra vonatkozott, hogyha nekünk is negyven évbe telik a nyugati demokráciáig vezető út, akkor a végeredményt tekintve szinte mindegy, hogy mi történik közben. Szlovákia például simán kibírt nyolc év Mečiart, pedig ő szerintem rosszabb, mint Vona. Mára a Jobbik maradt az egyetlen olyan jelentősebb támogatottságú párt, amelyről még nem derült ki, hogy nagyon sokat lopott volna. Miért ne kaphatnának egy esélyt? Persze ezzel nem azt mondom, hogy örülnék ennek a forgatókönyvnek, hiszen nem értek egyet a Jobbik nézeteivel. De túldimenzionálni sem kell az esetleges kormányra kerülésüket.”