„A nyolcadik kerület közepén lakok, pár hónap múlva megszületik a gyerekem, és amikor az ő következő éveire gondolok, akkor valahogy mégsem attól félek, hogy Abdul vagy Mohamed, Karcsi vagy Rikárdó megállítja és beleköt. Amikor arra gondolok, mi lesz a megszületendő gyerekemmel, én nem a még itt nem lévő bevándorlóktól félek, hanem attól a Magyarországtól, amibe születni fog.
Attól, hogy egy ebbe az oktatási rendszerbe jár, attól, hogy itthon kéne munkát vállalnia, hogy ebben az országban fog szocializálódni. Engem sokkal jobban megijeszt Abdulnál vagy Mohamednél az, ha hat fideszes politikus fogja körbe a gyerekem jövőjét, hogy hat fideszes áll majd a tankönyvlista felett, az iskolaigazgató kiválasztásánál, az egészségügy átalakításánál, a munkajogi döntéseknél, és ők, akik valami pártállami hűség kontraszelekciója révén kerültek oda, fognak dönteni arról, mi lesz az én gyerekem sorsa.