Azt magyarázzátok el nekem, hogy van az, hogy valakiről minden kikerülő információt meghamisítanak

Ha ezt nem tudjátok elmagyarázni, akkor azt mondjátok meg, hogy miként akadhat olyan nagykorú, cselekvőképes ember, aki mindezt elhiszi.

Ez a másodpilóta nem „szegény depressziós” fiatalember, hanem gonosz tömeggyilkos volt. Mondjuk ki már végre.
„Úgy érzem, hogy elvesztettük morális érzékünket. A bűnt nem nevezzük bűnnek, a gonoszt nem nevezzük gonosznak (kivéve, ha politikai érdekünkben áll, s akkor többnyire propaganda célok miatt). Nemcsak békében, hanem háborúban is bűnnek számít, ha valaki a harci cselekményben részt nem vevő, ártatlan embereket véletlenül kiválasztva, szándékosan meggyilkol. Ők, ha megtalálják őket, a hágai törvényszék elé kerülnek, s nem érdekel bennünket, hogy depressziósak voltak-e vagy sem.
Ez a másodpilóta nem »szegény depressziós« fiatalember, hanem gonosz tömeggyilkos volt. Mondjuk ki már végre.
S azt is mondjuk ki végre, hogy az öngyilkos terroristák igen veszélyes példát mutatnak. Hogy nem csak azzal védekezünk a hasonló esetek ellen, hogy mostantól fogva egyedül nem ülhet senki sem a pilótafülkében (autóbuszt is lehet a szakadékba vinni), hanem azzal is, hogy a morális felháborodásunkat minden ceremónia nélkül, határozottan kifejezzük. Az öngyilkos terroristák egyszerű tömeggyilkosok. Utánzóik is egyszerű tömeggyilkosok. A katasztrófáról szóló első beszámoló szerint terrorizmus gyanúja nem forog fenn. Gyanú? Ez maga is terrorista akció volt! Utánzáshoz nem kell ideológia, elég a példa. Ebben az estben talán beszélhetne Arendt a gonosz banalitásáról. De mégsem. Mert száznegyvenkilenc ártatlan ember halála minden, csak nem banális.
A gonosz betört langyos világunkba, s mi nem tudunk vele mit kezdeni.”