Germanwings, a média és mi

„Úgy érzem, hogy elvesztettük morális érzékünket. A bűnt nem nevezzük bűnnek, a gonoszt nem nevezzük gonosznak (kivéve, ha politikai érdekünkben áll, s akkor többnyire propaganda célok miatt). Nemcsak békében, hanem háborúban is bűnnek számít, ha valaki a harci cselekményben részt nem vevő, ártatlan embereket véletlenül kiválasztva, szándékosan meggyilkol. Ők, ha megtalálják őket, a hágai törvényszék elé kerülnek, s nem érdekel bennünket, hogy depressziósak voltak-e vagy sem.

Ez a másodpilóta nem »szegény depressziós« fiatalember, hanem gonosz tömeggyilkos volt. Mondjuk ki már végre.

S azt is mondjuk ki végre, hogy az öngyilkos terroristák igen veszélyes példát mutatnak. Hogy nem csak azzal védekezünk a hasonló esetek ellen, hogy mostantól fogva egyedül nem ülhet senki sem a pilótafülkében (autóbuszt is lehet a szakadékba vinni), hanem azzal is, hogy a morális felháborodásunkat minden ceremónia nélkül, határozottan kifejezzük. Az öngyilkos terroristák egyszerű tömeggyilkosok. Utánzóik is egyszerű tömeggyilkosok. A katasztrófáról szóló első beszámoló szerint terrorizmus gyanúja nem forog fenn. Gyanú? Ez maga is terrorista akció volt! Utánzáshoz nem kell ideológia, elég a példa. Ebben az estben talán beszélhetne Arendt a gonosz banalitásáról. De mégsem. Mert száznegyvenkilenc ártatlan ember halála minden, csak nem banális.

A gonosz betört langyos világunkba, s mi nem tudunk vele mit kezdeni.”