„Vidéken és a fővárosi önkormányzatoknál a civil pályázati rendszer támogatásával komoly értékek születtek. Megrendítő kiállítások, maradandó emlékművek, értékes konferenciák, előadások és megemlékezések kövezték ki az emlékezés útját. A politikai viták ellenére Magyarország a holokauszt 70. évfordulóján megemlékezett a hatszázezer elpusztított magyar állampolgárságú zsidó áldozatról. De talán még a felszínre került emlékezetpolitikai konfliktusoknak is lehetnek pozitív hozadékai: Magyarország valójában most szembesült először azzal a „kibeszéletlenséggel”, melyet a pártállami rendszer negyven éven át rákényszerített az országra, s mely szembenézés elmaradt az elmúlt huszonöt esztendő langyos demokráciájában is. A párbeszéd elindult ugyan, de ha nem vigyázunk egymásra, akkor újabb konfliktusok generálódhatnak.
Ezt a veszélyt érdemes komolyan venni. Geopolitikai helyzetünk, kötelező uniós és NATO-szerepvállalásunk óhatatlanul »címlapon tartja« hazánkat. A nemzeti egységből nem maradhat ki a magyar zsidóság, Közép-Európa legnagyobb zsidó közössége sem. A magyar zsidók szenvedésteli múltjának tárgyilagos bemutatása éppen úgy magyar arculat kérdése, mint jelenének és jövőjének biztosítása egy olyan környezetben, ahol hitét félelemmentesen gyakorolhatja.”