„Aztán itt van nekünk a szellem-kormányfő szelleme, akiről alig tudni valamit, lassan mégis nagyobb befolyást tulajdonítunk neki, mint magának a miniszterelnöknek. Itt van a megfoghatatlan Habony Árpád. Aki fekete kisbuszával - a hollywoodi filmguruval az anyósülésen - addig cicázik itt-ott a tilosban, amíg csaknem hülyét csinál az egész magyar médiából, amely a hivatalosságok bólogatásával hetekig képtelen kideríteni egy autórendszámról, kihez is tartozik. Itt van nekünk Habony, aki hülyét csinál a médiából, mert az képtelen kideríteni, miből is él, mint a miniszterelnök főtanácsadója, akinek ugyan szabad bejárása van a parlamentbe, és a The Wall Street Journallal fényképezteti magát Washingtonban, hogy bizonyítsa, szabadon léphet amerikai földre, akinek kormányzati vezető emberek rendszerint ingyér kikérik ugyan a tanácsát, de akiről senki nem tudja, valójában, mit csinál, miből tengődik.
Ki ez a Habony? - suttogják a politikacsináló folyosók mélyén, aztán egyszer csak Habony materializálódik, mintegy hús-vér emberré lesz. Hiába nyugtalanítja magát a Fideszt is, hiába óv tőle a mind kritikusabb egykorvolt kormánypárti sajtó, hogy ő az, aki egyszemélyben testesíti meg mindazt, ami miatt a magyar politikát utálni szokás, Habony csak a fényre lép. Vagy oda tolják. Esetleg apokalipszist sejtve oda tolja magát.