„Tisztelt vállalkozók, magyar nagytőkések, akik sosem éltetek kemény piaci verseny keretei között, de mindig is jól kaszáltatok az állammal kötött zsíros üzleteken, akik a zárt pályáztatós rendszerek, a zártkörű részvénytársaságok világában urak vagytok, de alkalmazottaitoknak éhbért adtok, mint egykoron a feudális rendszerekben a földesúr a jobbágyainak. Tisztelt frisspolgárok, ti régi-új dzsentrik, akik képtelenek vagytok a kulturális megújhodásra, de finnyás orral húzódtok minden elől, ami új.
Tisztelt polgári deklasszált, egykoron hős szocialista értelmiség, akik a giccsparádét állami kultúrpolitikává tettétek, ahol Kerényi Imre kultúrpápa lehet. Tisztelt politikusok, állami hivatalnokok, pártkatonák. Kinyalt, kikefélt, és szétkefélt arcú, zselézett hajú, a vadiúj csillogó verdáitokban, az akiknek nincs semmije, annyit is ér létérzést magatokévá tevő, és azt minden rezdülésetekben hangsúlyozó uralkodói kaszt, akik nem tudjátok, hogy egy sarokkal odébb milyen az élet, de megoldjátok...
És megoldásaitokba halunk bele, ezek miatt megyünk el innen...”