Hihetetlen furcsa dolgok jelennek meg most, hogy a külügyminiszter úr felkérésére tanácsadói tisztséget töltök be. Mintha egyesek csupán azért, mert valami politikai párthoz tartoznak, bele akarnák taposni az első magyar űrhajóst a parkettbe. Mert azért, ha velem történik valami ilyesmi, még a vízcsapból is Farkas Bertalan folyik.
Nem titok, hogy többször is találkoztam Szijjártó úrral, aki egy beszélgetés során felkért, hogy fogadjam el a tisztséget, támogassam a tanácsaimmal. Elvégre ez jó a magyar nemzetnek, a magyar gazdaságnak, a magyar diplomáciának. Nem is értem, hogy az elmúlt 25 év alatt, hogyan nem jutott senkinek eszébe, hogy ezt a komoly lehetőséget kiaknázza.
Hogyan magyarázná el az utca emberének, mivel foglalkozik egy űrhajós tanácsadó?
Mikor én külföldön az űrkutatásban részt vevő emberekkel találkozom, teljesen másként fogadnak, mint egy politikust. Kikérik a véleményemet, az ilyen típusú kapcsolatépítésben pedig biztosan óriási lehetőségek rejlenek számunkra, a magyarok számára. Elvégre én 1980-ban magyar űrhajósként mentem fel a világűrbe, a magyar nemzetet képviselve.
Idén például aláírással szentesítettük az Európai Űrügynökséghez (ESA) való közvetlen tartozásunkat, ez szakmai és diplomáciai szempontból is nagyon szép eredmény.
Tavaly a Zöldek Pártja jelöltjeként indult a választásokon. Mennyire érzi közel magához a politikát?
Abban a bizonyos esetben engem egyszerűen megvezettek. Naiv voltam. Miután a világűrből visszatértem, a szó igazi értelmében környezetvédővé váltam, a diplomamunkámat is ebből írtam. Valószínűleg a zöldeknél mindenki csak ki akarta használni a személyem jelentette ismertséget, és mivel én egyik pártnak sem voltam – és nem is leszek soha – tagja, szinte mindegy is volt, kik indítanak.
Nyilván, ha a Fideszből kértek volna fel, akkor én most vagy bent ülök a parlamentben, vagy kint Brüsszelben. Biztos ki lehetett volna találni egy szereposztást, elvégre nagyon sok mindenben tudtam volna segíteni: tolmácsolni például Magyarország és Brüsszel közt, főleg, hogy még értek is egy keveset a repüléshez, a környezetvédelemhez, ezt pedig – valljuk be őszintén – a politikusok zöme nem mondhatja el magáról.”