Szerintem a jobb- és baloldali magyar állampolgárok is egyetértenek abban, hogy Magyarországon akarnak élni, mert lehet ebből az országból legalább olyan jó hely, mint bármelyik másikból a világon.
„A bal- és a jobboldal átjárhatósága meglehetősen nagy. Annak ellenére nagy az átjárás bal és jobb között, hogy a politikai identitásukat az emberek megpróbálják koherensen tartani, amihez a politikai osztály (pártok és közéleti értelmiség, egyszerűen a saját kenyerük és befolyásuk megőrzése érdekében) azzal járul hozzá, hogy növeli a mítoszok, az ideológia, az ígérgetés és a párhuzamos valóságok súlyát az 1.0-ás realitással szemben. Az emberek pedig addig próbálnak hinni az előbbieknek, amíg végképp meg nem hasonlanak az utóbbival.
Röviden, a politikai indoktrináció olyan politikai hűségeket (illetve konfliktusokat) hoz létre és tart fenn, amelyeknek alig van társadalmi vagy életszerű alapjuk. (Így drukkolhat egy kormánypárti az államdósság csökkenésének, miközben a személyes életére éppen – legalább relatíve – hátrányosan hat a rezsim.) Ez is része a társadalom alávetésének, gyarmatosításának, amelyet a Fidesz-kormány emelt mesteri szintre. Része annak a játéknak, amellyel a professzionális politikai osztály (pártok és értelmiség) fenntartja a hatalmát.
Szerintem a ma magát jobboldaliként és baloldaliként meghatározó magyar állampolgárok jóval több dologban értenek egyet, mint amennyit a politikusok látni szeretnének. Egyetértenek abban, hogy jobb a békesség, mint a harc; jobb a prosperitás, mint a hanyatlás; többet érhetnek el a gyerekek jobb és több iskola után, mint nélküle; kapja meg mindenki az élettől, amit ér, de élhessen olyan társadalomban, amely kíváncsi az ő értékeire, és megbecsüli azokat; élje meg mindenki a hitét, ha a másét nem bántja; működjön az állam hasznot és értéket teremtve; a bűnözőknek (nem kivéve ez alól a politikusokat, ha bűnöznek) a börtönben a helyük... És egyetértenek abban, hogy Magyarországon akarnak élni, mert lehet ebből az országból legalább olyan jó hely, mint bármelyik másikból a világon.”
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
A hegeli dialektika szerint minden tézis megszüli az antitézist.
Egy év telt el az érvénytelenített államfőválasztás óta, de a román társadalom még mindig válaszokra vár. A Georgescu-jelenség háttere máig ködös.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Napra pontosan egy kerek évig bírta.
