Mire használjunk 120 milliárd forintot?

„De, ha már mindenképp a »zemberek« terheinek csökkentése a legfőbb politikai cél, akkor legalább azt kéne értelmesen csinálni. Az egymillió új, adózó munkahely valószínűleg az első percben sem volt komoly ígéret, csak lózung, azonban a »munkaalapú társadalom építése« című marhaságot mintha elhitték volna maguknak a fideszesek is. De tessék mondani, akkor miért nem a foglalkoztatás terheit tetszik mérsékelni?

Már az első lépésnél, 2010-ben is annak lett volna értelme, ha megszűntetik ezt a – még a szocialista szabályozóalkuk korából itt ragadt – szamárságot, miszerint a bér után a munkáltató és a munkavállaló is fizet különféle közterheket. Nem az a zseniális, ha a nyugdíj- és az egészségbiztosítási járulékot összeadjuk és szociálisnak nevezzük. (Az adóvá átminősítés már az volt: a járulék járadékra jogosít fel, az adó semmire.) Az előremutató megoldás az, ha megtörik a munkáltató és munkavállaló közös érdekeltségét a be nem jelentett munkavállalásban (juszt sem írok foglalkoztatást!).

Csapják már át a munkáltatói sarcokat a dolgozók fizetési kötelezettségei közé! (Persze megemelve a bruttó fizetéseket az eddigi tényleges munkaerőköltség szintjére.) Ekkor a munkáltató érdeke az, hogy minden bért elszámoljon a költségei között, hiszen az a nyereségadó alapját csökkenti. A munkavállaló pedig most is fizeti a szociális adót és a személyi jövedelemadót, hát ezt folytatja. A kulcsokat persze be kell állítani, hiszen a munkáltató a bruttó bér felett fizette a maga sarcát, a munkavállaló pedig a bruttó bérből.

Legegyszerűbb volna mindent összecsapni egyetlen kulcs alá. Utána majd lehet adókedvezményekről gondolkodni, sokkal tisztább lesz, hogy miből is vonhatók le. A 120 milliárdot használhatnák az átmeneti veszteségek kompenzálására, vagy az összesített munkaerőteher csökkentésére is. Itt is jó eséllyel lenne némi (? !!) megtérülés, a feketefoglalkoztatás visszaszorulásából.

Szóval, ha tényleg létezik az a mozgástér, nem kéne megpróbálni értelmesen felhasználni?”