Ha már mindenképp a „zemberek” terheinek csökkentése a legfőbb politikai cél, akkor legalább azt kéne értelmesen csinálni.
„De, ha már mindenképp a »zemberek« terheinek csökkentése a legfőbb politikai cél, akkor legalább azt kéne értelmesen csinálni. Az egymillió új, adózó munkahely valószínűleg az első percben sem volt komoly ígéret, csak lózung, azonban a »munkaalapú társadalom építése« című marhaságot mintha elhitték volna maguknak a fideszesek is. De tessék mondani, akkor miért nem a foglalkoztatás terheit tetszik mérsékelni?
Már az első lépésnél, 2010-ben is annak lett volna értelme, ha megszűntetik ezt a – még a szocialista szabályozóalkuk korából itt ragadt – szamárságot, miszerint a bér után a munkáltató és a munkavállaló is fizet különféle közterheket. Nem az a zseniális, ha a nyugdíj- és az egészségbiztosítási járulékot összeadjuk és szociálisnak nevezzük. (Az adóvá átminősítés már az volt: a járulék járadékra jogosít fel, az adó semmire.) Az előremutató megoldás az, ha megtörik a munkáltató és munkavállaló közös érdekeltségét a be nem jelentett munkavállalásban (juszt sem írok foglalkoztatást!).
Csapják már át a munkáltatói sarcokat a dolgozók fizetési kötelezettségei közé! (Persze megemelve a bruttó fizetéseket az eddigi tényleges munkaerőköltség szintjére.) Ekkor a munkáltató érdeke az, hogy minden bért elszámoljon a költségei között, hiszen az a nyereségadó alapját csökkenti. A munkavállaló pedig most is fizeti a szociális adót és a személyi jövedelemadót, hát ezt folytatja. A kulcsokat persze be kell állítani, hiszen a munkáltató a bruttó bér felett fizette a maga sarcát, a munkavállaló pedig a bruttó bérből.
Legegyszerűbb volna mindent összecsapni egyetlen kulcs alá. Utána majd lehet adókedvezményekről gondolkodni, sokkal tisztább lesz, hogy miből is vonhatók le. A 120 milliárdot használhatnák az átmeneti veszteségek kompenzálására, vagy az összesített munkaerőteher csökkentésére is. Itt is jó eséllyel lenne némi (? !!) megtérülés, a feketefoglalkoztatás visszaszorulásából.
Szóval, ha tényleg létezik az a mozgástér, nem kéne megpróbálni értelmesen felhasználni?”
Előretartalékolt a kormány az év utolsó hónapjaira. A jókora mozgástérből pedig akár a gazdaságélénkítő programokat vagy új beruházásokat is finanszírozhat.
Soproni Tamás, a kerület polgármestere fontosnak tartja, hogy a változtatás csak több mint egy év múlva vezetik be, mert a vállalkozásoknak így lesz idejük felkészülni.
Hiába lesz háromezer település a nyertese, a legnagyobb magyar városok nem repesnek az örömtől a hipa-átalakítás miatt.
„Mélyen hiszek abban a csapatban, abban a szűk csapatban, aki körülveszi a miniszterelnököt.”
Nos, akkor tisztázzuk, hogy mi eladó, és mi nem az.
Tordai szerint „stratégiai hiba” lett volna, ha nemcsak a Párbeszédből, a frakcióból is kilép.
Szerinte fogadja el az eredményt, és menjen golfozni, ha Harris nyer.
A donyecki bányász, Alekszej Sztahanov Sztálin halála után már nem volt fontos. .
