Petíciózni kezdtek a taxisok, majd gyorsan egymásnak is estek
“Egy olyan petícióra aláírást gyűjteni - ami eleve törvénytelen - véleményem szerint komoly felelőtlenség” – üzente az egyik taxis szervezet vezetője a másiknak.
Akár vissza is igazolhatom a taxisok félelmét: az Uber megjelenése óta egyszer ültem taxiban, akkor sem én álltam a cechet. Szörnyülködtem is a Corvin és Kolossy tér közötti négyezer forintos tarifán. Volt annak oka, hogy leszoktam a taxiról.
„Amikor a Fővárosi Közgyűlés 280 forintra emelte a taxizás kilométerdíját, egyszersmind megszüntette a versenyt, nem volt ekkora zúgolódás. Viszont az egységesítés ellenére jól megél a tucat fuvarszervező. Drágult tehát a műfaj, de nem érték el a célt, hogy eltűnjenek a hiénák és az órabuheráló átverők. Igaz, nálunk még istenes a helyzet: a taxikban legalább van kártyás fizetés és GPS. Barcelonában a taxisoknak sikerült jogi úton blokkolniuk az Uber működését. Európa legnépszerűbb turistahelye és konferenciavárosa jó példa arra,milyen, ha nincs verseny: a taxisok nagy része nem beszél angolul, a kártyás fizetés mint az ufó, sok sofőr még a várost sem ismeri, navigációt viszont nem használ.
Bármelyik taxiscég komolyan vehette volna, hogy amit nyújt, szolgáltatás, megalkotta volna azt a rendszert, ami ma az Uber sikerének egyik záloga: a kocsiból kiszállva térképes úti jelentést kapok a tarifáról az e-mailemre, benne, hogy hová utaztam, s mennyiért, a sofőrök ráadásul még jó fejek, kommunikatívak. Ha így lenne a taxiknál is, törzsutasuk lennék. Így az Uberrel utazom szinte minden városban, Ázsiától Európán át Amerikáig. Már ahol engedik.”