„Most éppen – vagy már megint – önként választott tágabb hazánk, az Európai Unió fordul ez ügyben ellenünk. Nemrég érkezett a hír, hogy a közösség támadja a másfél éve elfogadott földforgalmi törvényt, amit azonban a kormány kész minden elfogadott eszközzel megvédeni. Tegyük hozzá rögtön, ez magától értetődik. A magyar közhatalomnak elemi kötelessége, hogy a termőföldet, ezt a tényleg reprodukálhatatlan nemzeti kincsünket mind a spekulánsoktól, mind a természetkárosító módszerekkel gazdálkodóktól megvédje.
Csakhogy az a törvény, amely fölött most újra vita indul, nem védi meg. (...)
Kormányunk a közelgő uniós eljárásban legfeljebb saját jogalkotói tekintélyét védheti meg, a valós hazai földforgalom viszonyait aligha. Azokat ugyanis mindenféle tiltás ellenére a pénz nyers és nagyon hatékony szabályai alakítják. Az összes akciózó kormányzati szándék ellenére itt egyetlen zsebszerződési ügyet sem derített fel és ítélt el még senki. Nehezen hihető, hogy egy valódi oligarcha ne tudná, hogyan lehet kijátszani az elvileg szigorú földhasználati korlátozásokat. Nem egy, nem is két cég lesz itt még tíz múlva is, amely többet használ az elvileg merev határként kijelölt 1200 hektárnál. Ezt a kijátszható szabályozást akarja megvédeni a kormány. Lelke rajta.”