„A radikális párt a sorozatos és megérdemelt vereségek súlya alatt megroggyant balliberális tábor dezintegrációja következtében is a második erővé vált, bizonyos felmérések szerint már csak néhány százezer szavazó választja el a kormánypárti szövetségtől.
Magyarország egyik, ha nem a legbölcsebb embere, a miniszterelnök főideológusa, a friss Széchenyi-díjas Tellér Gyula azt mondja a Heti Válasznak, hogy a Jobbik mára elérte terjeszkedése határát. Legkésőbb 2018-ban megtudjuk, igaza van-e ebben a polgári Magyarország politikai programja eszmei hátterét két évtizede – az SZDSZ-t maga mögött hagyva – kidolgozó szociológusnak. Én bizonytalanabb vagyok, felrémlik bennem ellenkező előjellel a 2006 és 2010 közötti MSZP, amely sokszor hitte azt, hogy elérte már a mélypontot.
A Jobbik a nagy áttörést a 2009-es európai parlamenti választáson hajtotta végre, az azt követő országos megméretéseken nem tudott már szintet ugrani, így 2010-ben és tavaly nem sikerült megakadályoznia a Fidesz kétharmados győzelmét sem. A harmadik Orbán-kormány hivatalba lépése óta azonban mintha változna a helyzet: a radikális párt a sorozatos és megérdemelt vereségek súlya alatt megroggyant baloldali, balliberális tábor dezintegrációja következtében is a második erővé vált, bizonyos felmérések szerint már csak néhány százezer szavazó választja el a népszerűségi listákat emberemlékezet óta toronymagasan vezető kormánypárti szövetségtől. Sokan már az április 12-i tapolcai időközi választás esélyeseként beszélnek a Jobbikról, amely esély beváltása történelmi siker lenne Vona Gáborék számára. Izgalmas küzdelem várható az eddig kormánypárti választókerületben, jósolni itt sem mernék. Az biztos, hogy most a Fidesz–KDNP is teljes erőbedobással kampányol a jelöltje mellett. (Mindazonáltal a kormánypárti civilek minapi békemenet-paródiájának, sümegi rolls-royce-os felvonulásának üzenetét és értelmét, bevallom, eddig nem sikerült megfejtenem.)”