Mennyi időt vesz majd igénybe a képzés? Milyen ismereteket oktatnak? (...)
Szeretnénk tanítani a cigány kultúrát is. Az egyház minden kultúrát értéknek tart. Katolikus hitünk nem egy uniformis, a különböző népek sokféle módon élhetik meg. Az Úristen gazdagságát mutatja, hogy az ember különféle kultúrákban bontakoztatja ki emberségét – olyan ez, mint a réten a sokféle virág. Az evangélium átjárja, megtisztítja és megerősíti ezeket a kultúrákat. A cigány kultúrát szeretnénk megerősíteni, hiszen kevés hagyomány, népmese, tánc, ének maradt meg, a nyelv is alig él már. Sokszor tapasztalom a cigányoknak tartott szentmisén, hogy ha felolvasunk valamit cigányul is, az nagyon sokat jelent nekik, még ha sokan nem is értik. Megérzik, hogy az egyház a kultúrájukkal, az identitásukkal együtt fogadja el őket. A cigány fiatalok nagyon hálásak, amikor mesélek nekik a történelmükről, ez identitástudatot ad nekik. A kultúrájukat is szeretnénk megismertetni velük, mert ezzel erős gyökérzetet adunk nekik, amire büszkék lehetnek, amibe kapaszkodhatnak. A rendszerváltás után sok cigány ember küzdött pszichiátriai problémákkal. A munkahelyek elvesztése mellett ennek az egyik oka az volt, hogy a fiatalok el akartak szakadni cigányságuktól. Egy ember akkor tud életerősen élni, ha büszke a gyökereire.
Sok cigány ember azzal küzd, hogy önmagát értéktelennek, másodrangúnak érzi, átoknak érzik cigányságukat. Nem könnyű megélni, hogy a bőrszínük miatt lenézik, megbélyegzik őket. A keresztény örömhír nagyon sokat adhat. Hatalmas ajándék, ha valaki megérti, hogy Krisztus érte is meghalt, ő is értékes az Isten számára. (...)
Mit tehetnek a papok, hitoktatók helyi szinten azért, hogy a cigányságot bevonják az egyházi közösségbe?
Bátorítom és kérem a paptestvéreket és a hitoktatókat, hogy próbáljunk a cigányság felé lépni, akár olyan egyszerű módon is, hogy a családokat meglátogatjuk, a hittanos gyerekeket megpróbáljuk eljuttatni a templomig, bevonjuk őket a ministrálásba, a felolvasásba. Sokszor megtapasztaltam, hogy ha egy pap vagy hitoktató szeretetet, nyitottságot mutat egy cigány család felé, akkor sokszorosan kapja vissza. Sokszor átéltem, hogy ezzel együtt a hitet is nagyon nyitottan fogadják. Az első lépést azonban nekünk kell megtennünk, mi könnyebben át tudjuk hidalni a szakadékot, mint a cigány testvérek.
Kérem, bátorítom az atyákat, hogy lépjünk! A mi felelősségünk is, hogy cigány testvéreink egy befogadó közösséget találjanak és megtalálják az őket befogadó Krisztust. Az evangéliumot az Úristen mindenkinek akarta adni, de különösen a szegényeknek. A papnak, a hitoktatónak különösen oda kell figyelnie a szegényekre.”
