Ember vagy profit?

„Nagy titokban most tárgyalják az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti szabad kereskedelmi övezet feltételeit, és ha minden halad a rendes kerékvágásban (ugyan miért ne haladna?), akkor jövőre már mi is megkóstolhatjuk a hormonkezelt marhahúst, a klórozott csirkét vagy a GM-rovarirtó szerekkel permetezett kukoricát. Az ember vagy profit kérdését most döntik el helyettünk, természetesen az utóbbi javára. A még megmaradt szuverenitásunk újabb részét adjuk fel azért, hogy tagjai lehessünk a világ legfejlettebb és legnagyobb közös piacának, amely állítólag óriási lehetőséget nyújt számunkra is (lásd: bécsi cukrászda).

Ha az illetékesek megegyeznek az utolsó részletekről is, akkor jövő évtől 822 millió ember akadályok nélkül, egyforma előírások alapján fogyaszthatja annak az országnak a termékeit, amely a világ egyetlen fontos környezetvédelmi egyezményét sem írta alá. Pedig van belőlük legalább három: a bázeli, a kiotói és a stockholmi egyezmények, amelyekre az elmúlt 15-20 évben az Egyesült Államoknak csak nem sikerült időt szakítania.

Tiszteletben tartva a napi politika elsődlegességét, megjegyeznénk, hogy a jövőnket meghatározó egyezmény kissé fontosabb annál, hogy ma éppen ki kit mondatna le és miért. Jellemző, hogy az európainál sokkal lazább egészségügyi előírásokat követő amerikai termékeket Európába akadálytalanul ömlesztő Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési és Partnerség (ezt az eufemizmust!) alig érdekel valakit a nép felkent képviselői közül. A vitanapon néhányan lézengtek a parlamenti patkóban, holott a szerződés az unió környezet-, egészség- és fogyasztóvédelmi terepét megváltoztathatja, és a multinacionális nagyvállalatokon kívül szinte senki nem járhat jól vele.”