Hogyan fogják megmagyarázni, hogy az a jog, ami a palesztin kontextusban szent és sérthetetlen, a szíriai drúzokat nem illeti meg?
Érdekes lesz majd követni az úgynevezett nemzetközi közvélemény reakcióját.
A hatalom azt szereti, ha beleugathat az ember dolgába, ha büdös lábát felteheti a családi asztalra és lenyúlhatja a tévékapcsolót, ezzel demonstrálva, hogy itt ő az úr.
„A rendszerváltással aztán végképp visszaszorult az utcáról a hatalom és beköltözött a nyüzsgő, bazári zűrzavar, amely nyilván nem volt sem tisztességes, sem szabályos, de szabad volt, és ez mindennél fontosabbnak tűnt akkor is és most is.
A vasárnap felszabadulása a kötelező pihenőnap alól – amelynek a keresztény tartalmát szerencsére már akkor is muzeálisnak érzékelte az ember – ugyanazt jelentette: a hatalom kihúzta a bűzlő lábát a közös asztalról, nem kell teljesítenünk apajogon tett böfögő ukázait, nem kell elviselni elvek és eszmék basáskodását a mi nyüzsgő, eleven, szabálytalan és szabad életünk felett.
Most megint vissza akarják tenni ezt a bűzlő apalábat az asztalunkra: ha megtörtént, rövidesen nem csak a tévékapcsolót veszik el, hamar jogot formálnak a könyvespolcunkra és a hálószobánkra is.”