„Aki kitalálta azokat a versikéket, amelyeket a szegény ovisoknak a szájába adtak, sürgősen örökös kormányablaknál várakozásra kéne ítélni. Most tényleg, emelje fel a kezét, aki úgy gondolja, hogy a kormányablaknál mindenkit kedvesen kiszolgálnak, minden pörgősen működik, elvégre az elektromos sorszámgép mindent megold. A magyar bürokráciával való szembesülés nem ritkán megalázó, konfliktusokkal teli, és lássuk be, szinte soha nem egy leányálom. A kormányzat pedig, ahelyett, hogy javítana a mi pénzünkön fenntartott szolgáltatások minőségén, tündéri apróságokkal ünnepelteti magát a leggyomorforgatóbb módon.
És akkor itt érkeztünk el a legutolsó, és legfontosabb ponthoz: az összes Fidesz-KDNP-s szentfazék, erkölcscsősz menjen a jó büdös francba, ennél megalázóbban viselkedni kiszolgáltatott emberpalántákkal szinte már lehetetlenségnek tűnik. A politikai pedofília olyan vállfaja ez, amely mellett képtelenség elmenni egy köpés nélkül. Ahelyett, hogy értelmes oktatási rendszert biztosítana a gyerekeknek, amely révén képesek lennének leküzdeni szociális hátrányaikat, ahelyett, hogy emberhez méltó közétkeztetést biztosítana számukra, jelent és jövőt adna nekik, kiállít egy tucat gyereket egy nyavalyás kormányablak elé, és olyan blőd versikék, kormányimádó bullshit elmondására kényszeríti őket, amelyeket valószínűleg szerzőjük sem gondolt komolyan. Vásári bohócot csinál ezekből a gyerekekből, saját olcsó propagandájának, nevetséges önimádatának rendeli alá őket, és ezzel persze megmutatja, hogy kb. mennyire is tiszteli a gyerekeket és a családjukat. Akik ugye hálával tartoznak, hogy megnyílt a kormányablak (ez szerepel az abszurd versikékben). Mert minden polgárnak hálálkodnia kell, hogy azt a legszikárabb minimumot megkapja, aminél sokkal több jár neki. És boldognak kell lennie, hogy a gyerekeit ezek a szemforgató gazemberek fogdossák egy ország szeme láttára.”