Orgován Béla árnyéka

„Ismerjük a módszert, vásárolunk valamit, mert jó ára van, mert azt hisszük, valami újszerű dolog. Azután kiderül, hogy nem működik, egy baromság, iszonyú drágán vettük, jól átvágtak bennünket.

Vinnénk is vissza, és akkor jön a meglepetés, a céget közben eladták, de legalábbis új ügyvezetője van: a falu bolondja, egy szerencsétlen hajléktalan, egy fekete munkát kereső a Moszkva térről. Emberünk elcsodálkozott, jé, nem sódert kell lapátolni, hanem beleülni ebbe a szép, bőr főnöki székbe, ami még forog is? A valós vezető, tulaj közben megpattant a pénzzel. Az adóhatóság pedig hiába próbálja meg beszedni a sokmilliós, százmilliós, milliárdos adóhátralékot, igényt, követelést az új tulajdonostól. Nem megy neki, hiszen az új vezető egyetlen fontos tulajdonsága, hogy nincs semmije. Nemcsak a mi pénzünk ugrott, de az államé is. Milyen agyafúrt.

Lenne. De valójában ebben semmi elmés nincs, szimpla másolás, mindenki tudja, hogy ez így megy, így szokásos. Talán a NAV kivételével, de persze ők is, csak éppen nem hivatalosan, mert ha hivatalosan tudnák, csattanna néhány bilincs, és mindjárt nem így mennének a dolgok. De nem csattannak. A dolgok meg így mennek.

Ám hogy egy olyan ügyben is meg merjék csinálni, amely napok óta minden lap címoldalán szerepel, az annyira durva, hogy az embernek eláll a szava. S nem is az érdekes, hogy a Questor-tulaj így lép, inkább az, mit jelez ez. Hogy egy álvezér kinevezésének semmi, de semmi kockázatát nem érezte. Nyilván Tarsoly Csaba is meglepődött rajta, hogy most mégis történt valami, a sajtóbotrány legalább kitört, a riporterek egymás után keresték az új vezér, Orgován Béla tápiósági házát. Címlapokon jelent meg a luxusvilla mellett a szegényes kis házikó, ahol a Questor korábbi illetve mostani rejtélyes vezérigazgatója lakik. Illetve ki tudja már, ki kicsoda, mert a tulajdonos tegnap úgy döntött, mégis visszaveszi a közmunkástól a vezérigazgatóságot, legalábbis így nyilatkozott.”