„Immár hosszú évek óta a jobboldal, a nacionalisták vezetik Izraelt. Mi az oka, hogy a társadalom kitaszítottjai, a szegények, hátrányos helyzetű etnikai csoportok szavaznak olyan pártokra, amelyek jólét helyett nacionalizmust, a másoktól való védelmet kínálja nekik. Miközben vannak, akik szociális, kulturális gondjaikra, a növekvő igazságtalanságokra ajánlanak megoldást. Ki érti ezt? (…)
Ennek az államnak a milyensége, életképessége és jövője más kérdés. Az izraeli társadalom kulturálisan, vallásilag, tradícióit, értékeit tekintve töredezett. A választási eredmény ezt a sokféleséget mutatja. Megerősíti, hogy a fő törésvonal egyik oldalán azok vannak, akik »normális« államot, társadalmat akarnak, a másikon azok, akik a háborúban nagyobb biztonságot látnak, mint a békében. Ez persze nem az egyetlen választóvonal. Netanjahu például liberális, piacpárti politikát folytat, sikeresen támogatja a technológiai fejlődést, miközben érzéketlen a szociális gondokra, a rohanó árakra, az egekbe szálló lakásköltségekre. Van, aki helyet talál ebben a világban, de több százezren kivándorolnak.
Eddig főleg Amerikába mentek. Nemrég amiatt zúgott az izraeli sajtó, hogy milyen sokan vágynak Németországba, különösen Berlinbe.”