„Addig is, amíg mindez kiderül, maradnak nekünk a keményen dolgos hétköznapok a küszöbön innen. Homlokot ráncolva figyeljük például a Buda-Cash- meg a Quaestor-botrányokat, legfájdalmasabban persze azok a becsapott százezrek, akiknek könnyen semmibe veszhetnek nehezen összekuporgatott megtakarításaik. Közben ízlelgetjük a fiktív kötvény szókapcsolatot is, próbáljuk elképzelni, mennyi pénz lehet mondjuk 150 milliárd, s találgatjuk, kiknek a zsebében landolhatott vajon.
Elmerengünk azon is, ugyan miként lehet egy fantom nevében négy nap alatt 62 milliárdért értékpapírt vásárolni négy regionális bank pénzéből úgy, hogy az senkinek ne legyen gyanús, akinek egyébként ez gyanús kellene hogy legyen? Eközben velünk együtt a pártok is mélységesen fel vannak háborodva a történteken, úgy csinálnak, mintha ők sem értenék az egészet, ezért inkább egymást ütik nekünk, azon vitatkozva, ez most éppen kinek a botránya. A keményen dolgozó kisember meg a fejét vakarja, s érzi, a következő három év is róla és a családjáról szól majd. Éppen úgy, ahogy eddig.
Csak még a boltok is zárva lesznek vasárnap ezután.”