Most ugyanis kicsit olyan a hangulat, mint 1994-ben, amikor bárki indult az MSZP színeiben, az biztos befutónak számított. Ma a független a hívószó, és egyben az ellenzék egyetlen esélye is a Fidesszel szemben.
„Miközben a veszprémi időközi választás, vagyis Kész Zoltán példája éppen azt mutatja, hogy az ellenzéknek van/volna lehetősége, ha képes egységesen fellépni.
Technikailag tavaly tavasszal is volt úgymond ellenzéki összefogás, ám ez még csak a szükséges, de korántsem az elégséges feltétel a sikerhez. Kész Zoltán győzelmében ugyanis az is benne volt, hogy független jelöltként indult, vagyis egyetlen párt sem szerepelt a neve mellett. Most ugyanis kicsit olyan a hangulat, mint 1994-ben, amikor bárki indult az MSZP színeiben, az biztos befutónak számított. Ma a független a hívószó, és egyben az ellenzék egyetlen esélye is a Fidesszel szemben. Lehet, ha a választók tudnák, hogy Kész Zoltán mit gondol a világról, nem kapott volna többet 3 százaléknál.
Amikor a pártok a függetlenség vékonyka pajzsa mögé rejtőznek, mintha éppen a demokrácia lényegét takarnák el a választók elől.
A veszprémi ellenzéki győzelem nagy veszélye, és egyben önbecsapása éppen az, hogy hosszú távon senki sem lehet független. A tapolcai választás ebből a szempontból sokkal nehezebb lesz, és ugyan sok sikert kívánok az MSZP jelöltjének, de ki kell mondani, hogy Kész Zoltán azért nyert Veszprémben, mert függetlenként indult. A legrosszabb irány, persze, az volna, ha azt gondolnánk, hogy a demokráciában nincs is szükség pártokra. Hogy a náci Németországgal kapcsolatos bon mot-ra utaljak: annyira utálták a pártokat, hogy végül a legrosszabbat választották. A Fidesz nagyon okosan játssza ki a pártellenes hangulatot, miközben minden erejével azon van, hogy kiteljesítse saját, a cinikus módon Nemzeti Együttműködés Rendszerére (NER) keresztelt pártállami struktúráját. Veszprémben azonban ez a rendszer megroppant, gellert kapott; vagy másként fogalmazva: kipukkant a NER-lufi.”