Fantasztikus év
A rezsim pont abba roppan bele, ami Lánczi András szerint a lényege; az okozza a vesztét, amit a névadója a leválthatatlanság zálogának vélt.
A hab a tortán pedig az volt, hogy a polgári Magyarország nem idea, nem merése egy nagy és szép álomnak, hanem egy szaros termék. Erre pedig a jobboldali értelmiség, valamint az értelmes jobboldaliak nem vevők.
Nem kellett ahhoz politikusnak, de még politológusnak sem lenni, hogy jó előre borítékoljuk a Fidesz veszprémi zakóját. Ha Veszprémi Linda indult volna »függetlenként« egy irgalmatlan visítással az időközi országgyűlési választáson, ő is megnyeri. Utcahosszal – ott, ahol alig egy éve Navracsics nem sokat lacafacázott.
Ami történt, nem az internetadó kósza ötlete vagy a vasárnapi zárva tartás miatt történt, hanem az irritáló pökhendiség miatt. Amely kezdődött a szegényekkel, akik maguknak köszönhetik, folytatódott a beszólogatással Kövérnek és Pokorninak, a hab a tortán pedig az volt, hogy a polgári Magyarország nem idea, nem merése egy nagy és szép álomnak, hanem egy szaros termék. Erre pedig a jobboldali értelmiség, valamint az értelmes jobboldaliak nem vevők. Ha már termék, ugye. Ők Orbánra, Kövérre és-vagy Pokornira vevők, tisztelve a másikat is. Ettől néppárt egy néppárt. Ha meg azt hallja és látja, hogy ő naiv és korszerűtlen, mert elvek és eszmék mentén politizál és gondolkodik, akkor otthon marad, és nézi az ablakon át a bánatos esőt. És ez még csak hagyján. De nem biztatja szavazásra polgártársait, nem mozgósít, nem noszogat. Passzivitásba vonul, a távolmaradásával tüntet. Ülősztrájk. Másra nem voksol, mert nincs hozzá gyomra, de így, ebben a formában ebből sem kér.”