„A magam részéről a kommentátorok értetlenkedését nem tartom feltétlenül jóhiszeműnek. Nincs még egy éve, hogy a legutóbbi gázai konfliktust szinte percről percre követhettük a tévében és az Interneten, s a tudósításokban a halott palesztin gyerekek kulcsfontosságú szerepet játszottak.
Bármilyen tragikus: a halott palesztin gyerek Izrael-ellenes propaganda-fegyver egy végtelenül cinikus játszmában, ahol egy halálkultuszban tobzódó rezsim, a Hamasz, mindent megtesz a civil áldozatok maximalizálásáért, míg a másik oldal mindet megtesz ennek minimalizálásáért. A Hamasz kórházak, iskolák, mecsetek közeléből indítja – civil célpontokra irányított – rakétáit, míg a válaszcsapásra készülő izraeliek telefonon, röplapokon, valamint robbanófej nélküli bombákkal figyelmeztetik a célba vett épületben tartózkodókat: azonnal távozzanak.
Mindezt már sokszor leírtuk, csakúgy, mint megannyi zsidó és nem zsidó újság és honlap. A zsidó katona által megölt gyerek képe a nyugati civilizáció lelkének lelkében gyökerezik; a vérvádakon át egészen a betlehemi gyerekgyilkosság mítoszáig visszavezethető: ezekből az archaikus mélységekből származik elementáris ereje.
Hogy tehát mit jelent a halott gyerek Gázában (akárcsak egy puszta felirat erejéig), azt az újságírók, publicisták nagyon jól tudhatják – ha akarják. De többnyire hivatalból nem akarják tudni, mert e bonyolult játszma szabályai szerint a fent említett, s őket mozgató archaikus indulatokról nem vesznek tudomást, s ragaszkodnak ahhoz a fikcióhoz, hogy Gáza csupán egy konfliktus a sok közül. (...)
Csemer Boglárka és a fellépését szervező csapat nyilván nem provokálni akart, amikor a gázai gyerekekről szóló szöveget beillesztette a videoklipbe. Együttérzést kiváltó, ártatlan áldozatokat akartak felsorolni, s az elsők között találtak rá a palesztin gyerekekre.”