„A kormány két hete hadrendbe állította a futsalos alakulatot, és kipucolta a Quaestornál parkoltatott milliárdokat. A csapat letörölte az izzadságot a homlokáról, elvégre stresszes dolog majdnem elbukni 3,8 milliárdot, de hogy megvoltak, hátradőltek. Most persze maga Lázár János is látványosan aggódik a kisemberek megtakarításai miatt, és ígéri, hogy megmentik a pénzüket.
Ez irtó kínos, egyenesen gáz. Az állam nem hagyhatja magukra az állampolgárait, csak hogy a saját bőrét mentse, ez egyszerűen nem elfogadható. Az állam ugyanis nem a szomszéd néni, aki rendszeresen a lábtörlőnkre pisilteti a kutyáját, mi meg dühöngünk. Ezt a problémát a kormánystáb maga is érezte, úgyhogy elindult a hárítás, a kamuszöveg, amelynek lényege szerint ma már a brókerek csaló gazemberek, uzsorások, és nyilván a szájuk is büdös. (...)
A legkevésbé sem az a releváns kérdés ma, hogy bízhatunk-e egy brókercégben, vagy sem. Megbízhatunk, vagy le is cserélhetjük egy szimpatikusabbra, nem számít. A valódi kérdés ugyanis az, hogy hogyan bízhatnánk mindezek után a saját kormányunkban.”