Szív, Lélek, Leszek, amíg csak élek! – egy volt ságváris a Ságvári Gimnázium átnevezésének ötletéről

„A Ságvári Gimnázium több, mint egy átlagos gimnázium, „egy külön kategória!” Egy azon iskolák közül az országban, ami jól csinálja, amit csinál, és azt csinálja, amit kell csinálnia: gyökereket és szárnyakat ad egyszerre, generációs örökséget visz tovább, s örök barátként szegődik a diákok mellé. Az iskola, amelynek falai között egy életre szóló »ságvárista szövetség« köttetett. Ez az iskola SZTE Ságvári Endre Gyakorló Gimnáziumként vált ismerté, s írta meg a történelmét. Ma sokan küzdenek az iskola nevének a múltjáért és jövőjéért, amely mögött már régen nem Ságvári Endre személye áll, hanem több száz gyereknek és tanárnak a személye és munkája, amelyet szimbolikusan ki is fejeztek, amikor néhány éve büszkén formálták meg együtt a SÁGVÁRI nevet a szegedi Dóm téren. Ők szereztek nevet ennek az intézménynek, s adtak értelmet ennek a névnek, mely ma hovatartozást, értékrendet, klasszist jelöl. Mindenki tudja »a jó, a rossz, csak szó, olyan, ami sokszor változó«, nem akarják kitenni ennek az iskolájukat, nem vágynak másik 32 névre, csak ehhez az egyhez ragaszkodnak, ami számukra már fogalommá vált.

A felvételikor kapott egér a mai napig kint áll az asztalomon. Ha 14 évvel ezelőtt a kis Ságvári nem bízik meg bennem, talán teljesen másképp alakult volna az életem. Rengeteget sírtam, de egy könnycseppet sem bánok, mindent, amit az emlékek mellet diákként és emberként kaptam, csak a javamra váltak és örökké hálás leszek értük; lehet, hogy nélkülük nem az az ember lennék, aki most vagyok. Biztosan nem. Mint sokan másokat, engem is kötelez a Ságvári név, mert, ami ma vagyok általa, az egy ságváris szív, egy ságváris lélek és ságváris is leszek, amíg csak élek!

Egy mindörökké ságváris”