„Mekkorát nyelhetett Lovas István és Bayer Zsolt, amikor ezt olvasta?
Ráadásul nem is akármilyen amerikai cég paksi bevonása lesz az, amely megnyugtatja az amerikai kedélyeket. Úgy látszik, az amerikai jogvédők mégsem a Norvég Alap pénzeiben és ügyeiben való turkálást tartják a demokrácia fokmérőjének, hanem a Westinghouse részvételét az európai atomerőmű-projektekben. Ez volt ugyanis az a cég, amelynek a kikosarazása Petr Hájek, az egykori cseh jobboldali kabinetvezető, Petr Necas szóvivője szerint a polgári cseh kormány kirúgását előidézte. A temerini erőmű bővítésére kiírt pályázatot ugyanis nem a Westinghouse, hanem egy cseh-orosz konzorcium nyerte, mire hirtelen – állítólag az amerikai titkosszolgálatok szíves segítségével – kiderültek Necas nőügyei és más ügyek, ami a kormány távozásához vezetett. Lehet, hogy Szijjártóék rájöttek, hogy nem akarnak hasonló dicstelenséggel távozni idő előtt, és Pakssal intézték el, hogy az amerikai titkosszolgálat ne nálunk túlórázzon.
El tudjuk képzelni, hogy a Freedom House, az Amnesty International és a Transparency International demokráciaméterei is tartalmaznak egy Westinghouse-változót, ami erősebben befolyásolja a végeredményt bármi másnál; ha az oroszok meghívnák valami atomtenderre a Westinghouse-t, Putyin elsőrangú demokrata lenne.
Akár így, akár úgy, örülünk a détente-nek, ami ezúttal nyugati enyhülést jelent: talán mégsem lesz végső atomháború, ha épp Pakson ruháznak be közösen az ruszkik és a jenkik – végülis az EU is így kezdődött, hogy a franciák és a németek szén- és acélközösséget csináltak. (...)
Mindenesetre hosszú lesz az út a jenkik szívéhez, mire annyira összemelegedünk, hogy félrenézzenek, amikor visszacsatoljuk a Kárpát-medence hegyvidékeit. De tőlünk még építhetnek két Paksot, ha ez az ára annak, hogy itthon menjünk magashegyi túrákra, és ne a galyatetői műhón kelljen síelni.”