Most a Nemzeti Könyvtár Krúdy-kötete kapcsán támadt fel ismét a szent hevület Vinkó Józsefben. Egy nagy, kövér csúsztatás esete forog fenn.
Még mindig itt pattog ez a dolog a Venesz József szakácskönyve (A magyaros konyha, Nemzeti Könyvtár 12.) körül. Hogy azt legfőbb ideje volna már a máglyára vetni, nehogy elhomályosítsa gyarapodó számú Michelin-csillagjainkat. Hogy micsoda alja munka, micsoda kútmérgezése a magyar gasztronómiának.
Vinkó József ennek a szent küzdelemnek a lángpallosú harcosa (aki már úgy emlékszik, hogy a Nemzeti Könyvtár indulásakor nem hívta fel Kerényi Imrét telefonon, és nem igényelte emelt hangon a szerkesztői megbízatást).
Most a Nemzeti Könyvtár Krúdy-kötete kapcsán támadt fel ismét ez a szent hevület. Amivel csak egy baj van, de az gyökeres. Egy nagy, kövér csúsztatás esete forog fenn ugyanis.
Idézzük Vinkó Józsefet (Válasz.hu, 2013.03.06.) „De akkor hogy kerül a levesbe Venesz József élmunkás, aki »a Magyar Szocialista Vendéglátás megalapozója«? Egységes receptkönyve (először 1949) a népi demokratikus tervgazdálkodás konyhai regulája, ami fél évszázadra béklyóba kötötte gasztronómiánkat. Használatát a belkereskedelmi miniszter tette kötelezővé: »Az egyes vendéglátó-ipari üzletek kötelesek a Receptkönyvben feltűntetett anyaghányadokat betartani.« Azaz: a kocsmától a luxusétteremig mindenkinek a Venesz-féle szakácskönyv szerint kellett főznie. Aki nem értett a szóból, mehetett a konzervgyárba. Rosszabb esetben a kőfejtőbe.”
Most hagyjuk a kőfejtőt. A probléma ott van, hogy a gyanútlan olvasó nem tudja: ez a szakácskönyv nem az a szakácskönyv. Honnan is tudná. Ő a régi jó Veneszt ismeri, ami ott volt a polcon a konyhában, és a létezéséről sem tudott a másiknak, az Egységes vendéglátó receptkönyv és technológia című opusnak, amelyet nyilván csak a hivatásos szakácsok és vendéglősök forgattak.
Stumpf Andrásnak Vinkó védelmében megjelent írásában (Mandiner, 2015. március 19.) azonban már teljesen összefolyik a kettő. „Pedig Vinkó szólt már egyszer, amikor a sorozat 12. köteteként Kerényiék újra kiadták Venesz József A magyaros konyha című »művét«. Csakhogy Venesz éppen a magyar konyha tönkretételében jeleskedett, könyvét pedig belkereskedelmi miniszteri rendelet tette kötelezővé.”
Nem ezt, hanem azt. Nagyon nem mindegy.
Világos: a miniszteri rendelettel előírt Egységes vendéglátó receptkönyv mint olyan, önmagában, tartalmától függetlenül is elmebaj, hű tükre a kádári szocializmus reménytelen ostobaságának.
A magyaros konyha azonban egy másik szakácskönyv. Benne azok az ételek vannak, amelyeken felnőttünk. Jók? Nem jók? Szerettük. Sőt bevalljuk: még ma is szeretjük. Pár százezren. Ez talán elég ok rá, hogy újra megjelenjen.
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A „szeretetország” vezérei különleges hadműveletet terveztek a szeretet ünnepére.
A herceg elleni bestiális támadást előre eltervezték, mégis indulatból követték el, de azt is megtudjuk, hogyan étkezett Szent László és a Rurik-dinasztia leszármazottja. Kutatók a Mandinernek.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Immár nincs olyan hónapja az évnek, amikor kihalt lenne a Palotanegyed vagy a Várkert Bazár. Rövidesen pedig teljesen megújult formában várja majd a látogatókat a Citadella is. Vassné Bojta Aminával és Sikota Krisztinával, a Várkapitányság vezérigazgatójával és vezérigazgató-helyettesével beszélgettünk.
Nemzeti ünnep, ukrajnai háború és a mindent letaroló Hunyadi-sorozat mögött rejlő igazság – mutatjuk az idei év márciusának legnépszerűbb írásait a Mandineren! Cikkeinkre egyenként több mint 150 ezer ember volt kíváncsi!
Londonon a világ szeme: eljött a nagy nap.
Az amerikai alelnök egy rövid ideig visszatért eredeti foglalkozásához.
A miniszterelnök szerint furcsa évet zárunk le hamarosan.
