Olvasom, hogy két új alelnöke lett a Tiszának
Ki, mikor, milyen szabályok alapján választotta meg őket?
Ft
Ft
23°C
15°C
Akták
AKTA
Háború Ukrajnában AKTA
Választás 2024 AKTA
Háború Izraelben AKTA
Lengyel választás AKTA
Egymillió Találkozás Napja AKTA
Foci Eb 2024 AKTA
Olimpia 2024 AKTA
Amerikai elnökválasztás 2024 AKTA
Árvíz 2024 AKTA
Magyar Péter botrányai AKTA
Vagyonnyilatkozatok 2025 AKTA
Pénzügyi beszámolók AKTA
Tusványos 2025 Előfizetés
09. 13.
szombat
Vinkó kontra Bencsik: most robban ki a jobbos gasztroháború!
2015. március 19. 17:01
Keményen bírálta a Kerényi Imre-féle Nemzeti Könyvtár köteteit Vinkó József, a Heti Válasz gasztropápája, mire Bencsik Gábor a Demokratában önérdekkel vádolta meg. „Bencsik hazudik” – mondja Vinkó a Mandinernek, hozzátéve, hogy WC-pucolónak is előbb jelentkezne, mint bárminek e „giccsmagyaroknál”. A lapunk által szintén megkérdezett Bencsik Gábor szerint viszont „fikázni könnyű, alkotni nehéz”.
2015. március 19. 17:01
A Demokrata legfrissebb számában Bencsik Gábor, a Magyar Krónika főszerkesztője keményet állít. Azt, hogy Vinkó József, a Magyar Konyha főszerkesztője azért írja vitriolos kritikáit a Heti Válaszban a Nemzeti Könyvtár gasztrokötetei ellen, mert bejelentkezett a sorozat főszerkesztőjének, de elutasították őt.
Egy kritikus ellen aligha van súlyosabb vád annál, hogy magánérdekből ír, úgyhogy megkérdeztem Bencsik Gábort: mégis, kinél jelentkezett volna Vinkó? Bencsik válaszolt.
„Kerényi Imrénél.”
Mivel Vinkó régi kollégám, nem volt bonyolult elérnem. A Magyar Konyha-főszerkesztő kemény hangon reagál Bencsik Demokratában megjelent állításaira.
„Bencsik Gábor természetesen hazudik. Előbb jelentkeznék be WC-pucolónak egy köztisztasági vállalathoz, mint őhozzájuk bárminek. Jellemző, hogy a kritikára érdemben nem tudnak válaszolni, kénytelenek a bolsevista harcmodort választani. Ezek az emberek egyszerű giccsmagyarok, akik nemzetiszínű pántlikába burkolóznak, ám hárman együtt sem tudják eltalálni Madách Imre születési dátumát.”
S ki ez a három ember, akikre Vinkó itt utal? A már említett Kerényi Imre és Bencsik Gábor mellett még Pozsgai Zsolt - a Nemzeti Könyvtár névre keresztelt, százmilliós nagyságrendű közpénzből készülő könyvsorozat szerkesztői.
Aki esetleg nem tudná: Vinkó József gasztrosorozata a Heti Válaszban a műfaj egyik legtartalmasabb és legszórakoztatóbb olvasmánya, amely mindig mentes a pr-ízektől. Vinkó bravúros stílusban, irodalomtörténészi pontossággal és mélységgel közelíti a gasztrót. Kérlelhetetlen a kamuval szemben, legyen az trendiskedő silányság, vagy a szocialista múlt lisztcsomós öröksége. Vinkó volt az, aki a Világevőt leleplezte - sajnos azonban ez sem volt elég, hogy az öntetszelgő ítész eltűnjön a süllyesztőben.
Arra sem volt elég a szava, hogy a Nemzeti Könyvtár szerkesztői legalább kicsit jobban odafigyeljenek. Pedig Vinkó szólt már egyszer, amikor a sorozat 12. köteteként Kerényiék újra kiadták Venesz József A magyaros konyha című „művét”. Csakhogy Venesz éppen a magyar konyha tönkretételében jeleskedett, könyvét pedig belkereskedelmi miniszteri rendelet tette kötelezővé. Venesznél, amint azt Vinkótól megtudhattuk, nem főznek, hanem „konyhai termelőmunkát” végeznek, nem dagadóról beszélnek, hanem „hús kiszabatról”, nem menüt készítenek, hanem „gazdaságos ételválasztékot”. A gasztroguru emlékeztetett: „A könyvben megjelenik a szocialista pecsenyelé fogalma (sütőzsír-víz-liszt paradicsompüré), generációk tanulják rizottó álnéven a piláfot, a cipőtalp állagú rostélyos fajtákat (amiket pörkölt lében párolnak, hogy puhábbak legyenek). Itt minden fontos, kivéve az íz. Venesz feladata az volt, hogy a szovjet csajkarendszerhez igazítsa a magyar gasztronómiát. Azonosak árak, azonos adagok, egyforma minőség. Így lehetett kiirtani a sokszínűséget, megölni a kreativitást” - írta Vinkó akkor.
Mit mond a Vinkó-kritikára Bencsik Gábor? „Vinkó Józsefnek véleménye van. Másnak más a véleménye. A Venesz-szakácskönyvből pedig generációk főztek. Például anyám is.”
Csakhogy a Nemzeti Könyvtár legújabb gasztrokötetében Vinkó József ismét érdekességekre bukkant, és ezt meg is írta a Heti Válaszba.
Így dohog hosszan a Magyar Konyha főszerkesztője: „Hát hányszor kell még elmondani, tudatosítani, hogy Krúdy Gyula nem írt szakácskönyvet! Regényeket, elbeszéléseket, tárcákat írt. »A családunk hagyatékából való« 50 receptet - ami bolygó hollandiként kering a köztudatban - az író lánya Krúdy Zsuzsa biggyesztette Az emlékek szakácskönyve című 1983-ban megjelent »gyomornovellás« kötet végére. A következő 13 receptet is ő írta. Ezek a Héttorony kiadó A has ezeregyéjszakája című novelláskötetében jelentek meg 1990-ben. Majd a Tericum kiadónál 2003-ban. Elég a címeket elolvasni, az ember máris gyanút fog: »suhantott leves«, »lerakott kel«, »paradicsomos csirke« - ez volna Krúdy mágikus realizmusa? Ez a 63 recept az 1970-es évek tipikus terméke. Rántással készülnek, szerzőjük glukononnal édesít (amit tévesen glukolonnak ír), margarint, ételízesítőt, lecsókonzervet használ. Vagy el tudja bárki képzelni, hogy a halálosan fáradt író leül a Templom utcai lakás parányi íróasztalához Óbudán és gyertyafény mellett (a villanyát kikapcsolták) lekörmöli a májpástétom receptjét: »Kikent fedeles formában háromnegyed órát főzzük«. Majd hozzáteszi: »Földgázzal kevesebbet.«”
Vinkó úgy folytatja: „És most tessék, újfent kísértet járja be a magyar konyhát. A Nemzeti Könyvtár legújabb kötetében (Venesz József szocialista konyhabibliája után szabadon) Kerényi Imréék ismét kiadták Krúdy álreceptjeit. De most nem külön mellékletként, mint néhány éve a Noran kiadó A jó étvágy titkai című kötet végén, hanem besorolva a novellák közé. Mint írásművet. Az ember tényleg nem tudja, sírjon, vagy nevessen. Ha Pozsgai Zsolt előszavát olvassa, nevetni támad kedve. Humoros már a címe is, Hatvany Lili Ételművészet és életművészet című kötetcímének kifacsarása. (Életművészek és ételművészet.) Aztán a Krúdy ízei című kötet előszóírója - az ízlelőbimbók és az irodalom kapcsolata ürügyén - irodalomtörténeti érdekességekről tájékoztat. Közli például, hogy »nemzeti korok«-ban a ragaszkodás egy-egy ételfajtához a nemzeti függetlenség melletti kiállás jele. Nem véletlen, hogy »Petőfi és Arany kedvenc étele egyaránt a paprikás csirke, jól nyakon öntve tejfellel, és megpúpozva még túros csuszával is!« Tekintsünk attól el, hogy Petőfinek alig van néhány jó szava az ételekről, a paprikás csirkéről meg semmiféle megbízható adat nem áll rendelkezésre. Az egyetlen étel, amiről bevallja, hogy kedveli, az a túrós tészta. Füzes-Abonyban járva írja az Úti levelekben 1847. május 13-án: »Szeretőmet és a franciákat és a turóstésztát és a rónaságot a fülem hallatára ne gyalázza senki.« De a túrós tészta nem azonos a túrós csuszával! Még nemzeti oldalon sem. Azt meg, hogy ezt Arany Jánossal közösen ráburították volna a paprikás csirke tetejére, Haynau sem merte volna elhíresztelni. (Arany János összes művei kritikai kiadásának XV. kötetében a jegyzetek között a 827. oldalon Szabó stván volt geszti esperes emlékezései között szerepel az egyetlen adat: »Reggelire szerette a bivalytejet, amibe a kenyeret beleaprította. Legjobban a pirítóst kedvelte hozzá. A zsírosat nem szerette. Paprikáscsirke galuskával és a túróscsusza tejfellel nyakon öntve, rászórva apró tepertővel volt a kedvelt eledele.«)
A Magyar Konyha főszerkesztője szerint a Krúdy ízei című kötet „végre igazi szenzációt is kínál. Egy eleddig lappangó kézirat-töredéket. Az előszóban ez áll: »A tizenhatodik században... megszületik az első magyar nyelvű szakácskönyv. Szerzője ismeretlen, de szomorú bevezető sorai fennmaradtak: „A szakács műve múlandó: minél jobb, annál hamarabb elpusztítják. De ő maga is titkos hős, jobbára ismeretlen; a konyha egyszerre szabadságának és száműzetésének helye.” Figyelem, ez gasztrotörténeti pillanat. A Nemzeti Könyvtár tudós szerkesztői - szorgos levéltári munkával - megtalálták a Szakács Tudomány című XVI. századi kéziratos szakácskönyv szerzőjének önvallomását. Ami azért is fantasztikus, mert a mű eddig csak két másolatban létezett. Az első az 1600-as évek legelejéről Fáy Alajos könyvtárából került elő, a másodikat Barcsay Ákos erdélyi fejedelem apja másoltatta le hű emberével 1622-ben. (Ez a példány található az Országos Széchenyi Könyvtárban.) Ám mindkettő csonka! Hiányzik a címlap, valamint az első négy levél, tehát az ismeretlen szakács bevezetőjét élő ember eleddig nem olvashatta! Ehhez ki kellett várni a Nemzeti Könyvtár 35. (a belső címlap szerint 27.) kötetét. Tudják »kultúránk legjava«, »a nemzeti oldal saját kánonja«, remélem pontosan idézem.”
Vinkó József úgy folytatja: „Már ez az egyetlen adat kárpótol a sorozat - a gasztronómiai tárgykörében elkövetett - felületességeiért. Lelkesedésünk azonban hamar lelohad. Elég fellapozni a Szakácsmesterségnek könyvecskéje című munka (Magvető kiadó, Magyar Hírmondó) 119. oldalát. Ott ez áll: »A szakács műve mulandó: minél jobb, annál hamarabb elpusztítják. De ő maga is titkos hős, jobbára ismeretlen; a konyha egyszerre szabadságának és száműzetésének helye.« A két szöveg szóról-szóra egyezik. Ám ezt nem a középkori szakács írta (mai helyesírással), hanem Kovács Sándor Iván irodalomtörténész A gyomros matéria című tanulmányában. Régi szöveg ez is (1981-es), de nem középkori. Szegényebbek lettünk egy mítosszal. Ám gazdagabbak egy tapasztalattal. A könykiadás szakma. Éppúgy, mint a színházi rendezés. Ha valaki más műhelyek (Alinea kiadó: Gasztrohangulatok, 2012, Noran kiadó: Asszony, aki szőlőfürt lett, 2003) a közelmúltban megjelent köteteiből összetákol egy újabb változatot, kritikátlanul átmásol szövegvariánsokat, kézbe sem veszi Az élet álom című alapművet, amelyet Krúdy maga adott ki saját költségén 1931-ben (összegyűjtvén evős novelláit), majd a jegyzetekben minden forrás után odapöccinti a titokzatos »I.k.« jelzetet (Első kötet? Első kiadás? Mit jelöl? Esetleg azt, hogy »Ingyen kaptuk«?), akkor hiába teszi a legújabb országcímert a gerincre. Az még nem garancia a minőségre” – zárja kritikus szavait a Magyar Konyha főszerkesztője.
Bencsik Gábor a kötet kapcsán annyit közölt még: „A kötetben valóban vannak hibák. Más kötetekben is vannak. Ettől még lehet értékes. Szerintem az.” Bencsik búcsúzóul Geszti Péter ARC-plakátját idézi: „Fikázni könnyű. Alkotni nehéz.”
Érkeznek a reakciók a miniszterelnök tusványosi beszédére
Belföld
Bencsik Gábor elismerően nyilatkozott, míg Juszt László szarkasztikusan elemezte Orbán Viktor politikai pályafutását.
„Majka ott a színpadon Orbán Viktor főbelövését játszotta el” – Bencsik Gábornak elege lett abból, hogy „hülyének nézik” a nemzeti oldalt
Az újságíró „ócska, színvonal alatti játéknak” nevezi azt, amit „balliberális honfitársaink” művelnek a Majka-botrány kapcsán.
Csintalan Sándort is kiakasztotta Majka: „Ez bizony bűn!”
Belföld
„Igazságszolgáltatásért kiált” – írta Csintalan Sándor Majka botrányos produkciója után.
Bencsik Gábor: Magyar Péterék kommunista módszerekre, és karhatalom bevetésére készülhetnek
Legalábbis a Tisza-vezér kijelentései egyértelműen erre utalnak.
A gasztronómiai hazafiságról
Nem az a lényeges, hogy a külföldi ízt ne válasszuk, hanem az, hogy miért válasszuk a hazait mindenből, amiből csak lehetséges.
Magyar csapattársa lehet Messinek
Sport
Suárez helyzete és honfitársunk jó formája miatt kötöttek vele szerződést.
A lengyelek felszólították Magyarországot: Ne vétózzuk tovább Ukrajna EU-csatlakozását!
Sikorski: Alig várjuk, hogy Ukrajnát az EU családjában üdvözölhessük.
Összesen 40 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
formaegy
2015. március 20. 08:43
Azért ne feledjük, hogy Kerényi agyament dolgai, mint:
- külön szobát, asztalt és asztalszolgát biztosítaniuk az alaptörvényhez -
elegek ahhoz, hogy már a név hallatán zsigerből el legyen utasítva ez az ember.
Nem kevés pénzébe került az adófizetőknek az agymenése ami ráadásul jól megbukott.
Válasz erre
1
0
kulalak
2015. március 19. 22:13
Szerintem Vinkónak igaza van. Nemzeti Könyvtárba nem kéne Venesz. Lépjünk előre, ne a Bambit hozzuk vissza.
Válasz erre
2
0
Nannyó
2015. március 19. 19:16
Nekem az 1958-as kiadású Venesz szakácskönyv van meg és az 1980-as kiadású vendéglátóipari konyhatechnológiai szakácskönyv.
Az egyiket édesanyámtól örököltem, a másikat a férjemtől kaptam.
Volt még egy 160 darabos szakácskönyv-gyűjteményem, amit soha nem használtam, jópénzért eladtam az antikváriumnak. :))
Az eszembe sem jutott, hogy a két Veneszt eladjam.
Nem gasztropápa, hanem seggfej az, aki Veneszt ócsárolja.
Válasz erre
9
3
C.Dömötör
2015. március 19. 18:51
Vinkónak tökéletesen igaza van. Veneszt ide be választani a teljes inkompetenciára utal.
A Krúdy-féle szakácskönyvvel is telibe talált, az a könyv szakmailag értéktelen.
Megjegyzem, hogy Krúdy élete utolsó éveiben, "gyertyafény mellett (a villanyát kikapcsolták)"
írt, arról csak ő maga tehet.
Gyalázatos szerepét nehéz megbocsátani 1919-ben, és erre még rá tett egy lapáttal a Solymosi Eszter könyvvel.
Válasz erre
3
4