„Őszintén szólva nem mindegy az az ififidesznek, hogy egy lelkes civil emberke viszi-e a véleményét egy házibarkács táblácskán vagy egy párt aktivistája volt képes ilyen-olyan sufnituningos feliratot rittyenteni? Ha a Fidelitas politizál (mert mi más túrót csinálna?), akkor számítson rá: más is politizál. És ez itt a baj, hogy nem lehet másnak más véleménye (amit nem mellékesen véleményszabadságnak hívunk), s nem mondhatja azt a más véleményt ki hangosan és nyilvánosan (amit nem mellékesen szólásszabadságnak hívunk), hanem mindenkinek kötelező ugyanazt gondolni, mondani, sőt vasárnaponként bizniszelés helyett már hinni is. Hát, 2015 márciusi fityiszes ifjúsága – skandalum!
Persze, lehet az legitim meggyőződés, hogy mindenki más hülye – voltak rendszerek, ahol az ilyen elmebetegeket diliházban tartották, ha börtönbe juttatni épp nem sikerült... Mert nem is normális az, akinek nem tetszik a világ legjobb rendszere... Nekem ezt mennyit kellett hallgatnom...
Lehet az legitim meggyőződés, hogy a másik árt a jónak, mint ahogyan az én meggyőződésem szerint a Fidelitas árt. Csakhogy a szabadság az szabadság. Nem jólét, nem jóság, aranyosság, nem bölcsesség. Ha valaki szabad, ahhoz is joga kell legyen, hogy hülye legyen. Amíg másokat nem bánt, nem szeg törvényeket. Ahogyan csinálhatnak a fidelitasos túlmozgásosan tikkelő csajszik is hülyét. Akár saját magukból. Jogukban áll. És ez így van jól. Csak az ok, amiért teszik, szomorú.”