Szobrot Marsiglinak!

„Luigi Fernando Marsigli grófnak jelenleg egyetlen szobra sincsen Magyarországon, nincsen róla egyetlen utca, középület, híd vagy akármi elnevezve. Munkássága néhány érdeklődőt leszámítva tökéletesen feledésbe merült. Valószínűleg sokan ebben a bejegyzésben hallanak majd a bolognai polihisztorról először. Ami tulajdonképpen elég szomorú. (...)

Marsigli (ejtsd: Marszillyi) hosszú élete során sokminden volt, talán csak akasztott ember nem. Volt kórboncnok, diplomata, hidrológus, tábornok, hadifogoly, térképész, hadmérnök, geográfus, botanikus, madarász, halász, oceanográfus, tengerbiológus, akadémikus, régész, történész, néprajztudós, csillagász, meteorológus, műgyűjtő, rézmetsző, grafikus, könyvkiadó, mineralógus, és még sorolhatnánk. Tipikusan az az érdeklődő ember volt, aki nyitott szemmel járt a világban és élete végéig hajtotta a környezetének megismerésének vágya. Polihisztor volt a szó legnemesebb értelmében, tudós, aki szerencsére semmiben sem hasonlít korunk tudósaihoz, akik szakirányuknak csupán egyetlen szegmensében mélyednek csak el. Szerencsére életének jelentős részét (kb. 20 évet) Magyarországon töltötte - anélkül, hogy állandó lakhellyel rendelkezett volna. (...)

Magyarországgal kapcsolatos legfontosabb művei: (Danubalis Operis Prodromus 1700, Nürnberg, Danubius Pannonico-Mysicus. Observationibus geographicis, astronomicis, hydrographicis, historicis, physicis perlustratus - A magyarországi és balkáni Duna geográfiai, asztronómiai, hidrográfiai, történelmi és fizikai megfigyelésekkel megvilágítva és hat kötetbe szerkesztve Luigi Ferdinando Marsigli gróf, a párizsi, a londoni és a montpellieri tudós társaságok tagja által. 1726, Amszterdam, 3. kötet: Mappa Mineralographica Fodinas in Hungaria, 6. kötet: Catalogus Plantarum circa Danubium).

E két kötetben és ezek mellett Luigi Fernando Marsigli gróf olyan megfigyeléseket, méréseket végzett Magyarországon, melyet előtte és utána senki más. (...)

Marsigli emberfeletti munkássága sem elegendő sajnos ahhoz, hogy Magyarországon méltóképpen megemlékezzenek róla. Annak ellenére, hogy 1682 és 1703 között gyakorlatilag mindent összegyűjtött és leírt Magyarországról többszörösen hátrányos helyzetben van. Elsősorban azért, mert nem magyar, hanem olasz, aki ráadásul a császári seregben szolgált, tehát minden bizonnyal labanc. 1945 óta grófi származása sem túl jó ajánlólevél, és ekkoriban széleskörű európai műveltsége is nyomaszthatott egyeseket. Latinul írt, így munkássága Magyarországon értelmezhetetlen. Talán ha nem ilyen tudományos dolgokkal foglalkozik, hanem mondjuk verseket ír magyar nyelven minden faluban utca lenne róla elnevezve. ”