Nem azt mondták, Viktor!

„Bármilyen szép lenne, Kész Zoltán aligha az ismertté vált, radikális kapitalista szólamoknak köszönheti a győzelmét. Ahogy Ózd sem a nemzeti radikalizmusra szavazott, amikor Janiczak Dávidot választotta, és Mezőtúr se lett hitlerista. Egyszerűen megkeresték az esélyes nem-fideszes jelöltet, és beálltak mögé. Függetlenül attól, hogy Gyurcsány kottájából játszik, vagy a szélsőjobbal kacsint össze. Ezek a kifogások érvényüket vesztették.

Termékeny vita várható arról, hogy a veszprémi győzelemhez a baloldal pártjai mennyit tettek hozzá. Lopakodó üzemmódban, háttérből segítették a kampányt, mint aki ott se volt. A jelöltjüket is készen kapták, és ő maga sem bánta, hogy nem kell pártelnökökkel együtt szerepelnie. Lehet, hogy ez járható út országosan is, de a kockázatai már a most felsejlettek.

Ám ahhoz, hogy Kész Zoltánnak esélyes jelöltként gravitációja legyen, szüksége volt az ajánlásra. A kritikus tömeget az MSZP és a többiek neve jelenítette meg. Hasonlóan esendő figura indult még egy tucat, bevetették a partizánpártokat szokás szerint. Kisebbeket és nagyobbacskákat. Mind csúfosan kikaptak. Baljós jel a kormánypártnak, ha az ellenzéke kezdi kiismerni magát a választási rendszerben. Főleg hogy most már nem lesz egyszerű buherálni. Kitűnően szolgálta az érdekeiket, amíg nyerésben voltak, de azt nem garantálhatta, hogy mindig ők fognak nyerni.”