„Néhány forintos ármozgást egyébként nyilvánvalóan nem érez meg az ember. Persze a drágulást sem, de annak van egy pszichés vonzata. A tudat, hogy megint kevesebbet ér a fizetésünk. Tény, ma már egészen szépen mutatnak a csekkeimen az »eddig megspórolt összeg«felirat mögött álló számok. De ha belegondolok: pár éve is ennyit fizettem. Jól felemelték a díjakat, aztán pedig egy idő után gálánsan lecsökkentették. Ugye nem én vagyok a hülye, ha azt gondolom, ettől most nem élek jobban? Csak visszakaptam azt az életet, amit néhány éve elvettek tőlem.
Számokkal való zsonglőrködés ez, semmi több. Lehet, hogy olcsóbb lett tavaly az üzemanyag, látni mégis csak azt látja az ember, hogy ebben a hónapban hirtelen több száz forinttal fizetett többet a havi bérletért – autózni ugyanis még most sincs pénze. Ha pedig öt forinttal olcsóbb lesz a liszt, valószínűleg nekiáll forgatni a csomagolást, hogy vajon moly ment-e bele, vagy szakadt a zacskó, hogy csak ennyibe kerül.”