Minszki maraton

„Jellemző kép a tárgyalóteremből, ahogy Vlagyimir Putyin élénken vitatkozik Petro Porosenkóval, Angela Merkel és Francois Hollande pedig gondterhelten ülnek egy széken. Végül azért csak sikerült egy otthon minden résztvevő szempontjából eladható kompromisszumot elérni. Ami egyrészt örvendetes, másrészt előrevetíti az eltérő olvasatok jelentette veszélyt. Ez ugyanis »csak« egy átfogó politikai rendezés kereteit rögzíti. Egyetértve a német külügyminiszter értékelésével, a megállapodás nem jelent áttörést, ám olyan előrelépés, amely a katonai erőszak spiráljától a politikai megoldás irányába vezethet.

A minszki maraton után fellélegezve söpörhette be az elismeréseket a két közvetítő, közülük is mindenekelőtt a francia elnök, aki az atlanti álláspont mellett lehorgonyzó, erről késve leváló, így ütemet vesztő német kancellártól átvette a kezdeményezést, s az első kudarcok sem vették el a kedvét. Elégedett lehet Moszkva is, hiszen a jelenlegi állapot szerint úgy hátrálhat ki a számára egyre terhesebb konfliktusból, hogy a Krím kérdése lényegében már fel sem merül. De nyertek Ukrajna polgárai is, akik közvetve vagy közvetlenül, de leginkább megszenvedték a Donbaszért folyó háborút. Vesztett ugyanakkor az erőszak hálójába mindinkább belegabalyodó kijevi rezsim és legfőbb támasza, a konfliktust saját érdekeiből kiindulva legkevésbé csillapító Washington.”