Magyarország az orosz-ukrán háború árnyékában

„A válsággal kapcsolatos magyar kormányzati retorikában burkoltan vagy nyíltan később is feltűntek az orosz politika egyes érvei, panelei. A miniszterelnök egységes atlanti fellépés helyett az önálló európai politika fontosságáról beszélt, és élesen bírálta, illetve kontraproduktívnak tartotta a szankciókat. A kormányzat lavíroz, de a kormányközeli médiumok többsége már tüntető oroszbarátságot mutat, mintha az lenne a szerepük, hogy nyersen, harsányan fogalmazzák meg mindazt, amit a kormány nyíltan nem mondhat ki.

Ez a politika szemben áll a polgári Magyarországot hirdető első Orbán-kormány irányvonalával. A második Orbán-kormány a keleti nyitást hirdette meg. Ez gazdaságpolitikai koncepciónak indult, de külpolitikai irányváltás lett belőle. Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kína, Törökország lettek a magyar vezetés favoritjai. A legmélyebb kapcsolat azonban a putyini Oroszországgal alakult ki. A szoros együttműködés ismert következményei közül a Déli Áramlat melletti elköteleződés és a paksi atomerőmű-építés a legjelentősebbek. Számos szakember szerint mindkét projekt gazdaságossága megkérdőjelezhető, de a tervezett beruházások elsősorban nem ezért aggályosak. A kormányzat az energetikai szektor diverzifikációjáról beszél, de két projekt hatása a deklarált céllal éppen ellentétes: jelentősen növelnék az Oroszországtól való gazdasági függőséget. Leginkább az ukrán és újabban a bolgár példa alapján tudjuk, hogy az orosz vezetés a gazdasági függőséget szívesen használja politikai nyomásgyakorlásra. A Déli Áramlat megépítése mellett – amelytől az orosz fél végül elállt – a magyar kormány az EU ellenére is a végsőkig kitartott.  Úgy tűnik, mintha a kormány által még 2010-ben meghirdetett »gazdasági szabadságharc« csak a Nyugatra volna érvényes.”