Kétharmad után, babérok nélkül

„Ha valamivel egyébként sem vádolható egyébként a Fidesz, akkor tétlenséggel, a babérokon való ücsörgéssel. Orbán Viktor nem egy lusta miniszterelnök, hanem a »csinálós«, hiperaktív fajta. Az elmúlt hónapokban levezényelt egy komplett gazdasági kormányváltást, csúcsra járatott egy mélyen amorális, de valószínűleg népszerű bevándorló-ellenes hecckampányt, miközben fogadta Merkelt és Putyint is. Nem ez volt a magyar politika rendszerváltás utáni történetének legeseménytelenebb időszaka.  A választók nem azért utasították el a Fideszt, mert ne csinált volna semmit, hanem éppen azért, amit csinált. No meg azért, mert ez, köszönhetően a kereskedelmi médiában bekövetkezett bizonyos (vélhetően ideiglenes) változásoknak, már láthatóvá is vált az emberek számára.

Láthatóvá váltak a családi összefogással vásárolt villák. Az urizálás, ami alatt rendszeresített, bűnszövetkezetben elkövetett lopást kell érteni. Az arrogancia, amivel a kisemberekről beszél a kormánypárt. A Putyin-látogatás rettenetes visszásságai. A szegények ellen viselt háború. A külföld ellen viselt háború. A bevándorlók ellen viselt háború. A tanácsadói szerződés nélkül milliárdos benyomását keltő Habony Árpád. Az állami szerződésekkel milliárdossá lett Mészáros Lőrinc. És mindenekelőtt az, hogy Orbán Viktor és a Fidesz gazdasági érdekköre nem a babérokon ül, hanem a mi pénzünkön. És a sajátjaként kezeli azt.

A veszprémi választóknak ebből lett elege. És ebből kijönni csak önmérséklettel, a korrupció és hatalmi arrogancia visszafogásával lehetne. Csakhogy erre a Fidesz nem képes, hiszen ezekre a szilárd elvi alapokra épül a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Valószínűbb, hogy inkább a kereskedelmi híradók tartalmát igyekeznek majd megváltoztatni, mintsem a kormányzást. Ami rövidtávon a népszerűség emelkedéséhez is vezethet, az ország problémáit azonban nem oldja meg. Már ha érdekel ez még valakit.”