Orbán Viktor Budapestre hívja Benjamin Netanjahut
Orbán Viktor ismét a Kossuth Rádióban beszélt.
Több mint négyszázezren menekültek át az elszakított részekből Magyarországra. Nagyjából húsz trianoni menekült jutott egy galíciaira. Igaz, hogy nekik nem a közvetlen életveszélyből kellett menekülniük, de azért volt okuk rá nekik is elég.
„»Olyan volt a város, mint egy roppant gyomor, amely éveken át bekapott minden galíciai bevándorlót, és most émelyeg. Rettenetesen émelyeg. (…) Fölszínre kavarodtak a szabadkőművesek, a feministák, a szerkesztőségek, a galileisták, a zugkávéházak, a börze csürhéje.« És ezeket mind az ortodox galíciai falvak népe kavarta föl, melyekben oly erős hagyományai vannak a szabadkőművességnek meg a feminizmusnak. És ők kormányozták a pusztulásba az országot: »Majd elkergetjük a sok galíciai minisztert. (…) Fel kéne kötni ahány van.«
Így nyilvánul meg egy egészséges felfogású, jó magyar kalauz Tormay Cécile-nek a Tanácsköztársaság idején. És mint látjuk, föl is kötöttek jó sokat preventíve még Galíciában, mielőtt ide pofátlankodhattak volna miniszternek. A történelmi Magyarország széthullott. Azok szaggatták szét, akik azt szerették volna, amit Orbán Viktor és hívei. Hogy Magyarországot magyar országként tartsák meg. Legyenek maguk között azok a magyarok. Ne kelljen a sok idegen kultúrát, az oláht, a rácot, a tótot, a svábot elviselni nekik. Nyilván azoknak is jobb maguk között lenni.
Ha úgy gondolkodnak, mint Orbán és hívei, megtesznek mindent azért, hogy minél inkább maguk legyenek. Aki nem magukfajta, váljon azzá, vagy tűnjön el. El is tűntek jó sokan.
Több mint négyszázezren menekültek át az elszakított részekből Magyarországra. Nagyjából húsz trianoni menekült jutott egy galíciaira. Igaz, hogy nekik nem a közvetlen életveszélyből kellett menekülniük, de azért volt okuk rá nekik is elég. Ebben senki nem is kételkedett. Túlnyomó többségük esetében. Csak hát azoknak a két-három százaléka is galiciáner volt.
Mert Kolozsvár és Kassa is Galícia, ha nem keresztények menekülnek onnan. A galiciánerek mértéktelen »beözönlésével« és az ő kitelepítésükkel tematizálták a közéletet évtizedeken át. A zsidó beözönlések meggátlásával foglalkozott a kormány még a harmincas években is, amikor a beözönlésből már a csordogálás sem volt igaz. Túlnyomórészt állampolgárság nélküli hontalanok maradtak nemcsak a bárhonnan menekült »galiciánerek«, de még a Magyarországon született gyerekeik is.”