Nem, én nem vagyok fanatikus Hobo-rajongó. Soha nem éreztem magamat se számkivetett fekete báránynak, se külvárosi kopasz kutyának, se okkal vagy ok nélkül lázadónak. Jim Morrisont, Ginsberget és a Rolling Stones-t sem Hobón keresztül fedeztem fel. És nem jártam soha vallásos áhítattal Hobo koncertjeire és estjeire. De tisztelem a fazont azért, amit végigcsinált az elmúlt hosszú évtizedekben. Nélküle a magyar rock, a popkultúra, a kortárs kultúra nem lenne az, ami.
Hobo ma hetvenéves: mint tudjuk, kommunista partizánparancsnok-politikus fiaként, Budapest szovjetek általi elfoglalásának és Drezda britek és amerikaiak általi terrorbombázásának napján született. Bele a mocskos huszadik század legsötétebb közepébe. Hogy aztán élete és pályafutása arról szóljon, hogy minden őt körülvevő tényező és körülmény ellenére legyőzze a neki és nekünk adatott huszadik századot és mégis megtalálja magának a szabadságot.
Sikerült neki.
Amiért Hobónak örökre hálás vagyok, az a Nem lehet két hazád, melynek pár egyszerű sora és klipje a legerősebb magyar közéleti-művészeti alkotásokkal vetekedő módon mutatja be, milyen is volt az elmúlt vagy száz évben magyarnak és szabadnak, szabad magyarnak lenni. Úgy, hogy közben tudjuk: nem lehet két hazánk.
Nem lehet két hazád
Mindenemet eldobnám, Nevem megváltoztatnám, Megtagadnám, aki voltam, Hogy megtaláljam nyugalmam.
Lennék kispolgár boldogan, Bárhol, ahol béke van, Lennék köztük én az átlag, Kinek az emberi jogok járnak.
Menj vissza vándor, Nem lehet két hazád!
Bújtam, amikor mindenki vonult, Adtam, amikor mindenki koldult, Röhögtek mindenen, én sírtam, Ha nem volt kinek, akkor is írtam.
Vesztes lettem, hiába győztem Senki mellettem, senki mögöttem Állok az úton, Rád gondolok Tudom, a szabadság magányos dolog
„Akinek van egy minimális politikai tudása, az nem ír le egy olyan posztot, ahol megpróbálja a saját politikai ambícióját új és ígéretes fajok telepítésével párhuzamba hozni” – reagált Gerzsenyi Gabriella bejegyzésére a publicista, politikai elemző.
Gyurcsány Ferencnek és Dobrev Klárának mindig is volt mit a „tejbe aprítaniuk”. Nemsokára arról is kell majd dönteniük, hogy az ingatlanokat, a céges ügyeket és a hiteleket miként osszák meg egymás között.
A PiS egyik képviselője azonban kiállt Magyarország döntése mellett.
p
2
0
1
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 108 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
írmag
2015. december 17. 22:26
Mit kérdez Kéri Edit már több kiadásban?
Kik lőttek a Kossuth téren?
(mi tudjuk, 1956. október 25.-én)
Ezt a családból csak a Gyurika tudhatja, vagy te is bevallhatod hobo elvtárs, mivel te is putyilov gyári vagy (ezért nem lövünk, csak kossuthdíjazunk).
Éltessen az Isten még száz évig, Hobo!!!! :)))
Az lehet, hogy már járókerettel, görbebottal, tolószékben, de ott leszünk a koncertjeiden, amíg élünk!
Szeretünk, Öregfiú! :)
Bárd egy szál gitárral, rendszerkritikus, érzékeny, magvas gondolatokkal - jogos.
Bár Viszcockij nemcsak az értelmiség körében volt kedvelt, az egyszerű népek is kedvelték, értették.