Még hányszor kell kimondania GFG-nek, hogy ez már nem az a Fidesz?

G. Fodor Gábor, a NER hatalomegyházának felkent papja, lánglelkű prófétája a múlt héten leleplezte a Magyar Narancsban azt, amit már mindenki tudott a kormánypárt feltétlen hívein kívül. GFG gyakorlatilag azt mondta, amit eddig is: a polgári Magyarország az csak egy ilyen izé. Termék. És akkor mindenki felháborodott.

Pedig sem Orbán Viktor, sem GFG nem árult zsákbamacskát, csak a fideszes sajtó, a fideszközeli értelmiség és a fideszes szavazótábor egy része nem akarja elfogadni, hogy mi történik az országban az elmúlt években. A Fidesz politikája legkésőbb 2002 óta teljesen egyértelműen egy dologról szól: a hatalom megszerzéséről és megtartásáról. Ezen korábban volt egy polgári máz, aztán lett egy plebejus máz, meg le van öntve antikommunista meg népi-nemzeti szólamokkal, meg rezsicsökkentéssel meg azzal, ami azon a héten éppen a kormány politikai manőverét szolgálja.

A Fidesz jelenleg egy nagy patchwork, nacionalista témákban a Jobbik nem képes jobbról előzni, szociális-demagóg témákban pedig a baloldal bukott el vele szemben több fronton is. A Fidesz egy adott kérdésben mindig éppen azt az oldalát tudja mutatni, amire szükség van, ami nagyobb számú választót vagy szimpatizánst vonz be. A trükk lényege, hogy a sok oldal ne szerepeljen egyszerre, mert az összezavarja a választót. Ehhez uralni kell a médiát és állandó háborús állapotot kell fenntartani, állandóan kreálni kell új ellenségeket. A cél, hogy az egyes döntésekkel vagy az egész rendszerrel elégedetlenek ne találjanak politikai kiutat a Fidesz uralmából. Ez a taktika nagyon jól működött.

Elég csak G. Fodor blogjára vetni egy pillantást. A blogposztok kendőzetlenül, fenntartások nélkül hirdetik az ideológiai béklyóktól, elvektől megfosztott pőre Hatalom istenítését. Stílusa pontosan olyan arrogáns, mint a kormány, illetve Fidesz egyes politikusainak viselkedése. A blogon keresztül bepillantást nyerhetünk a döntéshozatali mechanizmus közepébe, mert GFG valahol ott van, Habony és Orbán mellett. Ez ma a Fidesz.

GFG kijelentését nagy felháborodás övezte jobboldali megszólalók részéről, tegnap például Gulyás Gergely határolódott el tőle. Ezek a megszólalások a kormányt támogató értelmiség egy komoly problémájára hívták fel ismét a figyelmet. Jómagam évek óta igyekszem a géfodori közlésekből és az Orbán konkrét megszólalásaiból kirajzolódó irányok alapján realista képet festeni a Fideszről. Ez alapján a Fidesz szerintem minden elvi megfontolástól mentesen, pillanatnyi érdekeinek megfelelően toldozgat-foltozgat egy olyan rendszert, amelynek egyetlen „erénye”, hogy sokkal könnyebbé tette a közös javak kreatív újraosztását, vagy ahogy ezt egyszerűbben mondjuk, a lopást. Valamint sokkal nehezebbé az éppen erős párt kiütését.

Ezt a helyzetet kétféleképpen kezeli a kormánypárt tábora. Van, aki elfogadja és vallja az elvtelen politikai manőverezés helyességét, mint GFG. Azt mondja, hogy a „kommunistákat” le kell győzni, ehhez igenis mindenféle pártállami, szabadságot és hatalommegosztást korlátozó eszközöket kell bevetni. Az sem feltétlenül zavarja, hogy közben a delikvensek lopnak, mert még mindig jobb, mintha a „kommunisták” lopnának. Másrészt viszont – mint a fenti posztok is bizonyítják – sokan a mai napig hiszik, hogy Orbán egy polgári Magyarország megteremtésén fáradozik. Pedig ez is csak egy szín a különböző csoportoknak felmutatható patchworkből, de egy olyan szín, amelyikhez sokan görcsösen ragaszkodnak.

A fideszes gőzhenger erre a skizofrén állapotra alapozva 2014-ben is letarolta az országot, mostanra azonban a rozsdásodás jelei mutatkoznak. Simicska szembefordulását persze megint csak sokféleképpen lehet interpretálni. Nekem az a tippem, hogy hamarosan elkezdődik a Nagy Oligarchaellenes Hadjárat, mely során a Fidesz leszámol Simicska Lajossal és egy füst alatt a korrupcióval is. Persze csak szózatokban. Valójában Orbán csak racionalizálni akarja a gazdasági hátországot, egy nagy helyett sok kis halat etetni, mert azokat ki lehet játszani egymás ellen.

Másrészről pedig a veszprémi választási eredmény mutatja, hogy a magyar választók sem kajálnak be mindent. Orbánék elszámították magukat többek között az internetadóval, a reklámadóval és Simicska elidegenítésével is. Utóbbi kettő még géfodori értelemben is lefordítható: a RTL híradóját sokan nézik, és ott hipp-hopp téma lett az, amivel az elmúlt négy évben a becsületesebb szerkesztőségek foglalkoztak a Fidesszel kapcsolatban. Teljes egészében feltárult a patchwork-Leviatán. A fent részletezett attitűd miatt nem várható, hogy a Simicska-médiumok most hirtelen átmennek népszavába. De talán van esély rá, hogy onnan is többen vegyék komolyan GFG kijelentéseit, és rájöjjenek arra, hogy az ő értékeiket nem, vagy csak részben képviseli ez a párt.

A kegyelmi állapot véget ért: hétvégén megszűnt a kétharmad, a teljes médiauralom elúszni látszik. A kilenc évre kinevezett lojális személyek, a parlamenti többség és a kialakított intézményrendszer még tovább tolhatja a Fideszt ebben a ciklusban, de ha nem áll be radikális fordulat, akkor egyrészről egyre többen láthatják be a táborban végre, hogy a Fidesz nem polgári Magyarországot épít, másrészről pedig a nép egyszerű fiai és leányai is szembesülhetnek azzal a médiában, hogy ez a társaság is legalább annyit lop, mint az előző. És akkor elúszik a 2018-as győzelem, a baloldal borzalmas állapotaitól teljesen függetlenül.