Putyin-látogatás: A keleti nyitás rosszul időzített gyümölcse

„Összességében tehát a tegnapi találkozó több szempontból is sikeresnek mondható: a magyar kormány nem kötött újabb hosszú távú gázszerződést Oroszországgal (elkerülve így a további energetikai elköteleződést); nem merültek fel érdemben az orosz gazdaság elleni szankciók (így Orbán Viktornak nem kellett szembemennie retorikailag a vendég kedvéért a nyugati állásponttal); és nem történt semmilyen olyan nagy hatású bejelentés az ukrán konfliktussal kapcsolatban, ami merőben befolyásolná a szituációt (tehát Putyin nem próbálta meg erodálni a minszki békefolyamat határozatait). Bár ezek az eredmények így leírva igen visszásnak tűnhetnek, a magyar diplomácia szempontjából egyértelműen győzelem számba megy az a tény, hogy Budapesthez nem lesznek köthetőek kétes kijelentések vagy nyugati pozícióval szemben meghatározott állítások. 

Vlagyimir Putyin tehát minden szempontból megérdemli a veni, vidi, vici jelzőhármast tegnapi útja kapcsán. Oroszország sikeresen elérte, hogy az Európai Unió területén várják teljes pompával és készültséggel, miközben egyre szélesebb a politikai szakadék a nyugati hatalmak és Moszkva között. Magyarország számára viszont a tegnapi események semmilyen szinten nem tekinthetőek gyakorlati szinten értékelhetőnek: a meghozott határozatok nem alapoztak meg nagyobb energetikai biztonságot, nem sikerült igazán nagy gesztusokat tenni se a nyugati, se a keleti oldal felé. Kijelenthetjük, hogy a kormány a túlélésre játszott. Mindemellett azonban megemlítendő, hogy a teljes kudarc elkerülésén sikeresen dolgozik a magyar diplomácia, mivel a Putyin érkezése előtti és az utáni látogatások helyszíne (Ukrajna és Lengyelország) elősegítheti az ország jelenlegi megítélésének egyensúlyba helyezését – még ha ez valószínűleg nem is lesz elég a teljes elismerés visszanyeréséhez.”