Elképesztő: józan résztvevőkre költene milliókat a hetente csőddel riogató budapesti városvezetés
A terv totálisan ellentmond a Magyarországon hatályos törvényeknek.
Ennek az országnak jelenleg nincsen, de talán egy évtized múlva sem lesz, olyan teherbíró képessége, ami megenged egy ilyen horribilis összegekbe kerülő passziót.
„Bizonyára óriási dolog lenne, ha Magyarország egyszer olimpiát rendezhetne – ezzel eleget is tettem annak a kérésnek, hogy az ember legyen pozitív, ha szóba kerül a hazai rendezésű olimpiai játék. A sportot fontosnak tartom, hiszen kiemelt szerepet játszik az egészségmegőrzésben, közösségteremtő erővel bír. Jó érzéssel tölt el, ha versenyzőink sikereket érnek el. Erről ennyit azoknak, akik szerint csak a huhogás és az ellendrukkolás megy ebben a kérdésben.
Az zavar, de nagyon, hogy már megint úgy akarnak bizonyos embereket nagyot gurítani – persze valamivel ki kell tölteni a munkaidőt – hogy a pőre magyar realitás nem nem játszik. Ennek az országnak jelenleg nincsen, de talán egy évtized múlva sem lesz, olyan teherbíró képessége, ami megenged egy ilyen horribilis összegekbe kerülő passziót. Mindez passzió, amíg a társadalom bő egyharmada napi megélhetési gondokkal küzd, sporttá fejlesztve a túlélést. Nem cirkusz kell ide, bár gumicsontnak tényleg fasza.
Sokkal jobban járna mindenki, ha meglennének a családalapítás biztos feltételei, mert az egykulcsos adórendszer, meg a Semjén-Harrach duó összevont szemöldöke nem elég. Ehhez stabil munkahelyek, alamizsnánál magasabb bérek, pozitív jövőkét, és bizalom is kell. Ahogy a nyugdíjon összegén keresztül való retorziók meglebegtetése is maga a téboly volt. Talán az is hasznára válna itt sokaknak, ha az oktatási rendszer nem a vonalas és parancskövető gondolkodásra nevelné a gyerekeket, a szánalmas bérekkel dolgozó, kiégett tanárok helyzetének valódi javításával is előrébb lennénk. Lehet az olimpiára megálmodott ezermilliárdokból jutna bővebben a felsőoktatásra is, mert jobb helyeken a tudás viszi előre a dolgokat, minálunk mintha az összeszerelő üzemek kapnának prioritást. E pénznek lenne helye az egészségügyben is: évi 60-80 milliárd a kórházadósság, hétezer orvos/nővér lépett le az elmúlt közel egy évtizedben, némelyik rendelőbe, váróba belépve az ember szó szerint visszahőköl és írja a végrendeletét. Rangsoroljunk már, a kurva életbe!”