Idei első posztom

„Néha egyszerűen jó csak a havas tájat nézni, egyszer-egyszer megengedhető az a luxus, hogy csak pár órára ugorjon ki az ember metszeni egy kicsit... Szerencsére nagyrészt kandallóval fűtünk, így állandó ritmust szabnak a napoknak a tűzgyújtás körüli tennivalók szertartásos mozdulatai. Idén különösen bizarr élmény ez, hiszen az ősszel kivágott 0,6 hektár öreg tőkéi adják a meleget a családnak.

A zsigeri együttérzés mellett azért továbbra is logikus lépésnek érzem a kivágást, hiszen roppant gyenge állapotú ültetvény volt, ráadásul nem éppen a legjobb fajtákkal (Müller Thurgau és saszla), amit viszont megálmodtunk, az igazán izgalmasnak tűnik: a syrah és kékfrankos kerül majd egy év múlva a köves-agyagos-meszes területbe, méghozzá 5000 tőke az egykori 1600 (sőt már annyi sem volt, nagy volt a tőkehiány) helyére.

A terület nagyon különlegesnek ígérkezik, az egykori Gereg (a huszadik század elejéig fönnálló állapotot visszaállítva ennek a területrésznek már Virág-domb a neve, de még nehezen áll rá a szám) egyik legmarkánsabb része, ahol a viszonylag sekély (40-60 cm) agyagos talaj alatt ott terül a délceg savakat formázó mészporos réteg. Külön növeli a terület eszmei értékét, hogy rögtön a kis bánya mellett simul, ahová mindig ki szoktuk vinni a hozzánk látogatókat egy kis bor-geológiai gyorstalpalóra.

Bár nem az enyém a terület, hanem egy jó barátomé (akitől béreljük), óriási lelkesedéssel tölt el, hogy ebbe a pompás adottságú földdarabba kis szőlőket ültethetek, és egyszer majd kóstolhatjuk az onnan való bort. Meggyőződésem, hogy a melegebb, naposabb fekvésekben Magyarországon a syrah adja a legérdekesebb vörösborokat a nemzetközi fajták közül, főleg olyan területeken, ahol a sekély talajréteg alatt aprózódásra hajlamos köves réteg van.”