A kérdésre egyébként egy kivételtől eltekintve mindenki válaszolt közvetlenül vagy közvetve, így a jelenlévők számára kiderült, hogy ki volt az, aki támogatta volna, hogy legyen sajtónyilvános a beszélgetés; hogy ki ellenezte azt; illetve az is, hogy ki volt az, aki nem válaszolt a kérdésre egyáltalán. Sajnos a rendezvény szabályzata miatt a beszélgetés során elhangzottakhoz hasonlóan ez is a jelenlévők titka marad.
Szomorú látni, hogy már a fiatal politikusok is tartanak a sajtónyilvánosságtól. Ugyanakkor azzal, hogy egyes résztvevők kérésére nem lehet beszámolni arról, mi minden hangzott el ezen a kerekasztal-beszélgetésen, nem a sajtónak mutattak fityiszt, hanem úgy általában az embereknek. Mert miközben jó volt látni, hogy megteltek a székek, hogy ennyi fiatalt érdekelt a rendezvény, egészen furcsa érvekkel sokakat megfosztottak attól, hogy − még ha csak a tudósításokon keresztül is, de − lássák: mit gondolnak az ifjúsági szervezetek képviselői, az ország jövőbeni és jelenbeli közéletének meghatározó szereplői az egyes kérdésekben. Kár érte.
Azt mindenesetre a nyilvánosságtól ódzkodó fiatal politikusoknak kell saját maguknak és saját köreiknek elmagyarázni, hogy elzárkózó hozzáállásukkal képesek-e a saját nézeteik terjesztésére és népszerűsítésére; avagy ennek pont ellenkezőjét érik el.