„Az elejétől tudtad, hogy a te utad is a szőlész-borász szakma felé fog vinni?
Biológiával vagy archeologiával akartam foglalkozni, de végül a kertészmérnökit jelöltem meg első helyen (nem volt szőlész-borász), és szőlész szakirányon végeztem. Időközben másfél évet töltöttem Németországban, melyből egyet hallgatóként a Geisenheimi főiskolán tanultam, ahol szőlész, borász és bormarketing órákra jártam. Egy évet töltöttem Franciaországban (Montpellier, és Bordeaux) aztán egy évet Portugáliában is. (...)
Hogy látod magad tíz év múlva, mik a terveid?
Először is tartani a borok minőségét, a nemzetközi borversenyeken elért eredmények ugyanis azt mutatják, hogy jó úton járunk. A precíziós szőlőtermesztés felé szeretnénk haladni és bár bioként műveljük a szőlőnket, szeretnénk, ha a minősítést is megkapnánk. Bővíteni nem szeretnénk egyelőre a területeinket, azok a földek, amiken most gazdálkodunk, hozzák a szükséges szőlőmennyiséget. Most már jó lenne, ha lenne egy székhelyünk. Nyertünk állami pályázaton, de azóta sem tudjuk használni az épületet, mert még mindig a vesztes féllel pereskedünk.
Ez a Kunffy-kastély, ami a 20. század elején épült, és tökéletes lenne arra, amire mi használni szeretnénk, de hát egyelőre nem tudjuk. Tárolunk ott borokat, meg elvégzünk kisebb állagmegóvási munkákat elvégezni, de egyelőre ennyi funkciója van. Ha tudunk, elindulunk valamilyen turisztikai pályázaton, de ha nem, akkor majd szobáról szobára alakítjuk ki, önerőből. A kérdésedre válaszolva, most ez a legfőbb cél, és persze az, hogy külföldön is minél több helyre eljussanak a boraink.”