Tébolyda

„Több késszúrással meggyilkolta hétfőn az adóhivatal munkatársát, kollégáját pedig súlyosan megsebesítette egy korábban pszichiátriai kezelés alatt álló és rendszeresen tudatmódosító szereket fogyasztó férfi. Nem ő az első valamikori »ápolt«, akinek a kezét kénytelen-kelletlen elengedte az ellátórendszer, s aki a kezelés elmaradásával más emberek ellen fordult. Ahogyan most, úgy a »combinós gyilkos« és a családirtók esetében is azt mondták a tettesek környezetében: nem gondolták volna róluk, hogy ilyesmire képesek. Hogy a család csendben, tisztességben élt. Aztán csak hozzátették, hogy Péter, Áron, Ábel és a többiek furcsán viselkedtek néha, nem kellett sok, hogy indulatba jöjjenek, korábban valóban kezelték őket és így tovább. De senki nem lépett, nem szólt, hogy valamit tenni kellene velük; talán aki szólhatott volna, nem tudta, kihez forduljon. 

Százával járhatnak közöttünk ön- és közveszélyes emberek, aminek oka mindenekelőtt az, hogy a Gyurcsány-kormány 2007-ben bezárta az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet (OPNI). Amit tettek, nem egyszerűen hiba volt, hanem bűn. A 2010-es kormányváltáskor a néhai kórházat ismerők nagyon bíztak abban, hogy a polgári vezetés első intézkedései között szerepel az OPNI újbóli megnyitása, akár Lipótmező ódon falai között, akár máshol. Bár új pszichiátriai és addiktológiai intézet létrejött, az kapacitásában soha nem érhet fel a bezárt intézménnyel. (Az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézet kapacitásai szintúgy végesek.) Akadnak olyan érvek, hogy nincs is szükség egy óriási kórház egyben tartására, az OPNI hiányát azonban nem pótolták az elmúlt öt évben. A szakmai gárda jelentős része azóta más területeken vagy más országokban keresi boldogulását.”