„Csak annak fogják meg a kezét, aki magától jelentkezik, és minden vagyontárgyát bevallja. Kap maga mellé egy felügyelőt, aki sok éven át beosztja a pénzét, rendelkezik a bankszámlája felett, és egyezkedik a hitelezőivel. Eközben eladják az adós összes mozdítható és nélkülözhető ingatlanát, ingóságát, az autótól kezdve a zongoráig.
Akinek azonban már csak egy felesleges ruhásszekrénye maradt, azon a csődgondnok sem segíthet. A vagyonfelügyelő ugyanis pénzbe kerül, az ő órabérét is ki kell gazdálkodni abból a vagyonból, ami megvan, csak a tulajdonosa felelőtlen. Mi ebből a tanulság? Az, hogy a szegény embernek még az se adatik meg, hogy csődbe mehessen.”