„1. Külföldről osztani az eszet
Mindig csodálattal tölt el, amikor valamelyik nyugati országból sikerül hazánk elszakadt fiának megmondani a frankót, hogy mit és hogyan kellene másképp csinálni itt a Kárpát-medencében. Bizsergető érzés, hogy szerencsére valaha itt éltek közöttünk azok, akik értik mitől sikeres a Nyugat és tesznek azért, hogy Magyarország is egy sikeres hely legyen. Elsősorban azzal, hogy önmaguk sikeresek abban, amit csinálnak. Oh, wait!
2. Megbukni mint riporter
Kicsit furcsa sikerességről olvasni attól, aki maga is megbukott, mint riporter, és mint ember. Ugyanis kiderült, hogy hazudott hűséges nézőinek. Mindezek után pedig elkezdett csellengeni a világban, hátha van olyan hely a Nyugaton, ahol erről nem értesültek.
3. A származás alapján ítélő »Nyugati Kultúrtársaság« részének lenni
Azt írja Frei: »hogy a társaságban ne én legyek a rögtön félretolt, nem is igazán kultúrembernek tartott magyar, valahonnan a Balkán-szerű mélységből«.
Érdekes kérdéseket vet fel, hogy mégis milyen társaság az, amelyikben az embert származása után ítélik meg. Különösképp, hogy emiatt ki is taszítják. De nem lehet, hogy csak téged tartanak gyenge minőségű embernek Tamás?”