A Jobbik szintet lép – 3+1 erős bekezdés Vona Gábor évértékelőjéből

Vona Gábor hétvégi évértékelője váratlanul erősre sikeredett, Török Gábor szerint egyenesen a legfontosabb beszédét mondta el a Jobbik elnöke. A Vona-beszédnek nem csak saját pályája szempontjából, de a belpolitikai piac-újrafelosztásban is jelentősége van: az egykori MSZP-SZDSZ utódpártjai továbbra is csak kóvályognak a pályán, de még így is jóval meggyőzőbb teljesítményt nyújtanak, mint a parlamenten kívüli, tüntetést tüntetés után szervező újellenzék. Pedig ha valamikor, akkor most igazán kínálkozik elfoglalható tér, a kormányoldal a nagy győzelmi szériát követően hónapok óta nem nagyon találja az utat és a hangot, amit a választók vissza is igazolnak egyből.

Egy ilyen, nemzetközileg és belpolitikailag is billegő helyzetben különösen sokat számít, kinek van elképzelése mindarról, ami ma folyik körülöttünk, és ami holnap vár ránk. Márpedig Vona összeszedett és átfogó magyarázatot adott arra, mit gondol a Jobbik a világ, és benne Magyarország dolgairól, és hogy milyen stratégia mentén képzeli el a jövőt. Ezt akkor sem szabad elvitatni, ha a helyzetértékeléssel több ponton nem értek egyet, illetve sok esetben azokból egészen eltérő következtetésekre jutok. Látni kell, hogy a Jobbik ezzel pillanatnyilag előrébb tart, mint a magyar politika bármelyik szereplője – a kormányt is beleértve. A Fidesznél ugyanis a tavalyi választási sikerek óta nincs igazi sztori, nincs igazi jövőkép, nincs igazi – legalább a politika iránt érdeklődők számára érthető – irány. És a Jobbikon kívüli, parlamenti és nem parlamenti ellenzék? Ugyan.

Itt van tehát 3+1 olyan rész, amit erősnek találtam a hétvégi beszédben – némi kommentárral ellátva:

1. „A közvélemény többsége azt gondolja, hogy ezt a változást az utcai demonstrációk okozták. Az én véleményem szerint azonban ezek a tüntetések inkább következményei a Fidesz válságának, vagyis az összefüggés pont fordított: nem a tüntetések miatt került lejtőre a kormánypárt, hanem a kormánypárt megroppanása szülte a tüntetéseket. Egyúttal látni kell, hogy ezek a demonstrációk mára kiüresedtek, képtelenek voltak reális víziót és hiteles vezetőket felmutatni. Szervezői a téli hidegben előmerészkedtek kedvenc romkocsmáik komfortzónájából, és olyan lelkesen szónokoltak, mintha valami amerikai tehetségkutató versenyen vennének részt – és ha belegondolunk, lényegében erről is volt szó.”

Az önkormányzati választásokat követő tüntetések és a kormánypárt iránti bizalom – és ami szintén tényező, a kormánypárti önbizalom – megingása egymást gerjesztő jelenségek, ahol nem egyértelmű, melyik volt előbb. A lefelé tartó spirál viszont egyértelmű volt 2014 utolsó hónapjaiban, s nem tudni, elérte-e már a mélypontját. Ami a tüntetések lendületét illeti, a szombati évértékelőt követő, vasárnapi és hétfői demonstrációk nem cáfoltak rá a Jobbik elnökére. Ezzel még nincs ugyan vége az utcai elégedetlenségnek, de abban Vonának kétségkívül igaza van, hogy se erős víziót, se új vezetőket nem hoztak a tiltakozások.

2. „Az országnak nem csak a Fidesz rendszer a problémája, hanem az egész elmúlt 25 év, fideszestől, mszp-stől, hideg polgárháborústól. Nem csak a Fideszt kell leváltani, hanem az egész elmúlt 25 évet, ugyanis nem a Fidesz bukott meg, hanem az egész rendszer. A mostani kétharmados kormány 2010-ben nem megszüntetett egy korábbi jól működő rendszert, ahogy azt a baloldal igyekszik beállítani, hanem megkoronázott egy eleve hazug és rosszul funkcionáló berendezkedést. Orbán Viktor nem a Gyurcsány-rendszer megszüntetője, hanem annak logikus következménye. Ő nem egy új rendszer első, hanem egy lényegében megbukott rendszer utolsó miniszterelnöke.”

A kudarcos 25 évről szóló értelmezés nem áll messze a közhangulattól, s ez komoly veszélyt jelent e két és fél évtized politikai elitje számára, s lehetőséget azoknak, akiket nem terhel kormányzati felelősség. Amit Vona mond, az lényegében ugyanaz, mint amit két hónapja írtam: „ma a kormányt az a veszély fenyegeti, hogy maga is az elmúlthuszonötév részévé válik a t. választópolgárok kis magánskatulyáiban. Nem befejezi a rendszerváltást, hanem betetőzi annak kudarcát.”

Az anti-establishment erők közül pedig – ahogy a hétvégi produkció is igazolja – messze a Jobbik van a legjobb szervezeti és szellemi kondícióban. A parlamenten belüli (LMP) és kívüli egyéb rendszerkritikus erőkről sokkal nehezebb megmondani, hogy pontosan micsodák, szervezettségük pedig nagyon-nagyon halovány a Jobbikéhoz mérve – és akkor a Fideszt még fel sem rajzoltuk a grafikonra.

3. „Elég volt a folyamatos hideg polgárháborúból, a jakobinus leszámolásokból, az értelmetlen marakodásból, amely az elmúlt 25 évben folyt. A Fideszt és az MSZP-t nem az ország problémái, hanem egymás legyőzése érdekli. Csak azért nem mondható rájuk, hogy haragtartóak lennének, mert azonnal bosszút állnak egymáson. Ezért – és amit most mondok, kérem, minél több emberhez juttassák el – ha a Jobbik kormányra kerül, soha többé senkinek nem kell félnie azért, mert valamelyik másik párt szimpatizánsa. Véget vetünk annak, hogy tönkretesznek családokat, kirúgnak embereket, csak azért, mert máshova szavaz. És csak ezért. Nyugalomra, megértésre és békére van szükség.”

A beszédnek talán ez a legnagyobb és legváratlanabb újdonsága. Ki gondolta volna, hogy a Jobbik bejelentkezik a néhai MDF nyugodt erő plecsnijéért? 2008-ban Vona még az Iráni Forradalmi Gárdát grasszáltatta volna Budapest utcáin, vagy éppen az RTL Klub és a TV2 székházainak lerombolását ígérte. Másként gondolja ezt ma a Jobbik elnöke, mint hat éve? Vagy csak pragmatikus okokból ígér nyugalmat és békét? Az embernek mindenesetre eszébe jut az egyik Belga-klasszikus, a Ló rider félmondata: „felvesszük ezt a szeretetvallást, aki nem akarja, azt meg felnégyeljük.”

Az is igaz, hogy a 2014-es kampányban már megvoltak a jelei egy ilyen fordulatnak. Amikor tavaly Vona interjút adott a Mandinernek, arról beszélt, hogy a radikalizmus mérséklése a párt stratégiájának része: „Bármennyire közel is került a választáshoz a stílusbeli radikalizmusunk lenyesése, vagy mérséklése, ezt nem a választási kampányig tartónak tekintem, hanem hosszútávú stratégiai célnak. És ezt akkor is vállalni fogom, ha esetleg a választási eredményünk emiatt gyengébb lenne – amit nem hiszek, szerintem erősebb lesz –, de a gyengébbet is vállalom.”

Ha bizonyos választói rétegeket sikerül meggyőznie a Jobbiknak, hogy nem félelmet, hanem nyugalmat és biztonságot várhatnak tőle, az fontos lépés lehet a párt számára abban, hogy egy napon ők lehessenek Orbán kihívói.

3+1. „Éppen a dolgok előmozdítása végett, hogy az álló tóba valaki végre követ dobjon, és meginduljon valami, úgy döntöttünk, februártól a Jobbik országos aláírásgyűjtésbe kezd négy kérdést illetően. Az első arról szól, hogy a 40 éves munkaviszony utáni nyugdíjba vonulás lehetőségét a férfiakra is kiterjesszük. A másik, hogy egy bizonyos sávszélességig ingyenessé tegyük az internetet. A harmadik a bevándorlás rémisztő tendenciája elleni fellépést helyezné kilátásba, a negyedik pedig Magyarországnak semlegességet követelne egy esetleges NATO-Oroszország konfliktusban.”

A plusz egyedik pont tulajdonképpen a Vona által meghirdetett akcióterv, azaz a nagy vízió rövidtávú cselekvésre váltása. Ez messze nem olyan erős, mint a beszéd összessége, sőt: egyes részeiben kifejezetten ellentmond annak. Ott van mindjárt az első követelés, hogy 40 év munkaviszony után ne csak a nők, de a férfiak is nyugdíjba vonulhassanak. Ez talán népszerű lehet az érintett korosztályban, de erős ellenérzéseket válthat ki a Jobbik bázisát adó fiatalok körében, ráadásul tovább nehezíti a magyar nyugdíjrendszer amúgy sem rózsás helyzetét. Épp elég baj volt, hogy a Fidesz bevezette ezt a lehetőséget a nők számára, nők tízezrei számára előrébb hozva a nyugdíjba vonulást. A várható élettartam jelentős különbsége miatt különösen igazságtalan ez a lépés a férfiak számára, hiszen a nők enélkül is átlagosan jóval több időt töltenek nyugdíjban, egyszerűen azért, mert tovább élnek, de erre nem az a jó megoldás, hogy akkor a férfiak számára is lehetővé tesszük – inkább a nőknél kéne szintén eltörölni, ha komolyan gondoljuk azt, hogy nem szabad felélni a jövőt egy kicsit jobb jelen érdekében.

A nehezen hihető ingyenes internetnek akkor lenne igazán húzása, ha még mindig kitartana a kormány az internetadó mellett, így azonban jóval kisebb potenciált látok benne. A miniszterelnök által is napirenden tartott bevándorláskérdés a Jobbik keménymagjának, illetve a munkanélkülieknek és a szakmunkásoknak – akiknek egyes mérések szerint már a Jobbik az első számú választása – lehet fontos, béke és nyugalom ide vagy oda, Vonáéknak itt alighanem jócskán rá kell licitálnia a fideszes bevándorláskorlátozó ígéretekre. Ami a NATO-val kapcsolatos követelést illeti, csak remélni lehet, hogy az orosz reláció nem durvul el addig, ahol egy efféle semlegesség egyáltalán értelmezhetővé válhat. Ilyen katasztrófaszcenárió lehetne például a balti államok elleni orosz agresszió, de ebben az esetben teljesen egyértelmű, hogy a szövetségeseink oldalán a helyünk – az év második felében amúgy is a mi Gripenjeink adják a Baltikum légtérvédelmét (más NATO-országokkal együtt), amire nem lehetünk elég büszkék.