A levegő minősége az Európai Unióban

A légszennyezés továbbra is az egyik legfontosabb okozója az emberek idő előtti elhalálozásának; betegségek egész sora terjedésének és az ökoszisztémák környezetszennyezés miatti károsodásának Európában – állapítja meg az Európai Környezetvédelmi Ügynökség – EEA nemrég közreadott, a levegőminőség 2003-2012 közötti változásait nyomon követő jelentése. Emiatt komoly károk és veszteségek érik e térség természeti rendszereit, mezőgazdaságát, nemkülönben romlik a munka termelékenysége és a lakosok egészségi állapota is. Ez utóbbi jelenleg elsősorban a szálló por és más lebegő részecskék (PM) és a földfelszín-közeli ózon (O3), valamint az aromás szénhidrogén vegyületek (PAH) és a nitrogén-dioxid (NO2) számlájára írható, míg az ökoszisztémákban a földközeli ózon, az ammónia (NH3) és a nitrogén-oxidok (NOx- NO és NO2) okozzák a legnagyobb kárt.

Ami e folyamatok időbeni változásait illeti, a vizsgált időszakban az ózonszint – bizonyos éven belüli ingadozások mellett – viszonylag stabil volt, a városi lakosság PM10 és NO2 terhelése pedig, főként az utóbbit illetően csökkent. Ezzel szemben az igen kisméretű lebegő részecskék (PM2,5) növekvő koncentrációja 2011-ben az unióban (EU-28), az ilyen terhelésnek rendszeresen kitett városi lakosság körében becslés szerint körülbelül 430 000 ember idő előtti halálát okozták. Fokozódó veszélyt jelent az aromás szénhidrogén vegyületekben lévő agresszív összetevők (benzo-pirén - BaP) 2003-tól 2012-re 21 százalékkal emelkedett koncentrációja is, ami főként a lakosság fűtése miatt 24%-kal megnőtt káros kibocsátás következménye. Ilyen terhelés 2012-ben a városi lakoság mintegy 25%-át érte, míg az ózon koncentráció rövidebb időszakokban történő emelkedése 2011-ben közel 16 160 ember korai halálát okozta az EU-28-ban.

Ami az EU ökoszisztémáinak állapotát illeti, a levegőszennyezés káros hatásai között mindenekelőtt az eutrofizáció (a foszforban és nitrogében feldúsult állóvizek elalgásodása), az ózon, a talajban pedig a mezőgazdasági tevékenység révén fokozódó nyomást gyakorló ammónia (NH3) és az égési folyamatok kapcsán keletkező nitrogén oxidok (NOx) okoznak savasodást (az erőművek kén-dioxid - SO2 - kibocsátása csökkent). Noha a toxikus fémek emissziója is lecsökkent, főként a higany (Hg) és kisebb mértékben az ólom (Pb) képez számukra továbbra is veszélyt. A növények szempontjából a legveszélyesebbnek számító légszennyező anyag az ózon, amely számottevő mértékben befolyásolja a fák, és általában a növényzet – köztük a búza, a szója és a rizs – növekedését. A 2011-ben megfigyelt 33 európai országban, mindenekelőtt Olaszországban és Spanyolországban észleltek a megművelt területek 18 százalékán a határértéknél magasabb O3 koncentrációt, de mindenütt emelkedett a hosszabb távon várható ózonszint is.

Több légszennyező anyag – káros egészségügyi hatásuk mellett – rövidtávon (már az elkövetkező évtizedekben is) éghajlatváltozást, ezen belül globális felmelegedést elősegítő tényező. Ilyen például a viszonylag kis élettartamú földközeli ózon és a szálló porban található, elemi szén (angolul „black carbon” – BC), amely a dízelmotorok és hagyományos fűtésű kályhák/kazánok által a levegőbe kibocsátott szénrészecskéket jelenti. Ezek színük miatt maguk is több napenergiát abszorbeálnak, de havas/jeges felszínre ülepedve ott is olvadást (energiaelnyelést) idéznek elő, ahol erre egyébként nem kerülne sor. (A teljesebb égésű pellettfűtésű kályhák már jószerével mentesek ettől a hiányosságtól). Hasonló hatásuk van a levegőbe jutó szerves szénvegyületeknek, mindenekelőtt a metánnak (CH4) is, mely utóbbi egyben a szén-dioxidnál is hosszabb élettartamú, ezért veszélyesebb üvegházhatású gáz (ühg), ezért a légkörbe jutásuk csökkentésére irányuló intézkedések nemcsak a levegőtisztaság, hanem a klímaváltozás fékezése szempontjából is fontosak.

Állapot és trendek a légszennyezők koncentrációjában

Ebből a szempontból mindenekelőtt az egészségre különösen ártalmas, közvetlenül kibocsátott PM10 és PM2,5 említendő. Az előbbi koncentrációja a 2003-2012-es időszakban enyhe csökkenést mutatott, míg az utóbbié 2006-2012-ben gyűjtött adatok szerint stagnált. Az EU-28 városi lakosságának 21%-a 2012-ben a PM10 koncentráció határértéket meghaladó hatásával szembesült, az EEA-33 országok tekintetében pedig ez az arány 38% volt. Ha viszont az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egészségügyi ajánlását vesszük alapul, úgy az EU-28-ak városi lakosságánál e túllépés mértéke 2012-ben már 64%, illetve az EEA-33 esetében 92% volt! 

Az O3 koncentráció 2003 és 2012 közötti változását illetően a megfigyelési pontok (monitoring stations) 80 százalékán nem észleltek kimutatható trendet, 18% esetében viszont csökkenő, 2%-kuknál pedig növekvő irányzatot regisztráltak – ez utóbbit főként Spanyolországban és Olaszországban.  Mindez arra utal, hogy a troposzférában napsugárzás energiájával kiváltott/serkentett kémiai reakciók eredményeként földközeli ózon keletkezését okozó szennyező anyagok (szén-monoxid, metán és más szénhidrogének, nitrogénoxidok és más kémiai vegyületek - O3 precursors) koncentrációja nem csökkent. Az EU-28-ak városi lakosságának mintegy 14%-a olyan körzetekeben él, ahol 2012-ben túllépték az ózonkoncentráció uniós egészségvédelmi határértékét. Az ennél szigorúbb WHO küszöbértékhez viszonyítva azonban e túllépés mértéke már 98% volt – gyakorlatilag a városlakók csaknem mindegyike veszélyben volt. Mindez kimutatható károkat okozott a mezőgazdasági haszonnövények fejlődésében és csökkentette a növényzet szén-dioxid lekötő képességét is.

Az utóbbi évtizedben az NO2 koncentráció az európai országok többségében és minden település-típus esetében csökkent, a 2003-2012-es időszakban, az EU-28-aknál 18%-kal, miközben az NOx együttes csökkenése ennél jóval nagyobb mértékű. Ennek oka a dízel motorok kibocsátása, ami jelentős mértékben járul hozzá a légkör nitrogén-dioxid szennyezettségének magasabb szinten maradásához. Ezen országcsoport városi lakosságának 8%-a él olyan körzetekben, ahol az EU és a WHO NO2 határértékeit 2012-ben túllépték.

Az aromás szénhidrogén vegyületek károsanyag (BaP) határértékeit Európa-szerte széles körben és jelentős mértékben túllépték – ez különösen Közép- és Kelet-Európában jellemző. Az EU városi lakosságának mintegy 25%-a szenvedett a BaP határértéket meghaladó mértékű terheléstől 2012-ben. Amennyiben a WHO egészségügyi referencia értékeinek túllépését vesszük figyelembe, úgy e szám már 88%. A BaP koncentráció 2003-tól 2012-re 24%-kal nőtt, e komoly aggodalomra okot adó jelenség a városok kereskedelmi és ipari létesítményei, intézményei és a lakosság fűtésének következménye.

Egyéb légszennyező anyagok közül 2012-ben a kén-dioxid (SO2) kibocsátási határértékeit az EU-28-ak városaiban ugyan mindenütt betartották, de a WHO ugyanerre vonatkozó ajánlásait már a városlakók 37%-a esetében túllépték. Ami a CO naponta 8 órán át mért maximális kocentrációját illeti, az elmúlt évtizedben az unió körülbelül harmadrészében csökkenést mutattak ki – összhangban a teljes szén-monoxid kibocsátás csökkenésével. Az EU határértékek és a WHO egészségügyi ajánlások túllépésére csak térben és időben korlátozott mértékben, szórványosan került itt sor. Az arzén (As), a kadmium (Cd), az ólom (Pb) és a nikkel (Ni) levegőben mért koncentrációja Európa-szerte alacsony, de jelenlétük és kicsapódásuk a csapadékban, a talajban és az élő szervezetekben toxikus mértékű feldúsulást okozhatnak.  Bár 2012-ben Európában csak kevés településen lépték túl a benzol (C6H6) kibocsátási határértékeit, 2010-2012 között az EU-28-ak városi lakossága 10-12%-át érte a WHO ajánlásokat meghaladó mértékben ilyen terhelés.

Európában a levegő minőségét a földrészek-közötti keresztszennyezés is rontja, mivel a világ többi részén többnyire fokozódó gazdasági tevékenység, a gyakrabban alkalmazott elavult és környezetszennyezőbb technológiák, valamint a szenyezettebb fűtőanyagok hatása itt is érezhető. Emiatt a légszennyezés csökkentése érdekében fokozott nemzetközi és földrészek közötti együttműködésre lenne szükség. Észak-Amerika és Európa között ezt egy Határokon Átnyúló Légszennyezési Egyezmény (LRTAP Convention) segíti elő, csatolt jegyzőkönyvei már egy sor légszennyező anyag kibocsátását szabályozzák.

A légszennyezés hatásai az éghajlatváltozásra

E két, látszólag elkülönült tényező egy sor ponton kapcsolatban áll egymással. Például a globális felmelegedést elősegítő ühg-k: a metán és a szén-dioxig hosszú (körülbelül 100, illetve 12 év) légkörben tartózkodásán („élettartamán”) keresztül. A többi, korábban tárgyalt légszennyező anyag ennél jóval rövidebb élettartamú, kisebb felmelegítő hatású. Kivéve az ózont, amely közvetlenül is elnyel infravörös sugárzási energiát, emelve ezzel környezetében a levegő hőmérsékletét. Ebből kiindulva a Levegőminőségi Irányelv (EU, 2008c) felhívja a figyelmet a troposzferikus ózon képződését elősegítő anyagok (CH4, NMVOC, NOx és CO) kibocsátás korlátozására, annál is inkább, hogy az O3 lassítja a növényekben a fotoszintézist és ezen keresztül a CO2 felvételét, ily módon közvetve is fokozza a légkör melegedését. Becslések szerint az ózon fent leírt hatása olymértékű, hogy e szennyezőanyag az eltérő hatásmechanizmus ellenére mégis az ühg-k közé sorolható.

Hazai adatok

Anélkül, hogy részletekbe bocsátkoznánk, érdemes szemügyre venni a jelentés grafikusan és táblázat formájában közölt adatait is, ahol hazánk egyike a 28 (néha 40) mérési pontnak Európában.

Ebből a szempontból az egészségre különösen ártalmas PM2,5 koncentráció érdemel figyelmet: 2012-ben a megfelelő határértéket csak Lengyelországban lépték túl, Magyarország hátulról a kilencedik lett. Ennél rosszabb a kép, ha ugyanezt 2010-2012 átlagában vizsgáljuk: e hároméves átlagok szerint már hátulról a 6. helyre (az erősen szennyezettek közé) kerültünk. Emögött azonban kőkemény következmények húzódnak meg: 2011-ben a kisméretű lebegő részecskék nálunk 15 952 ember idő előtti halálát okozták.

Hasonlóan szomorú hatása van itt a földközeli ózonnak (O3) is: 2012-ben túl is léptük az erre megállapított határértéket, míg a károsanyag koncentráció tekintetében hátulról az 5. helyre – az ózonszennyezettek közé - kerültünk. Arról már nem is beszélve, hogy e rendkívül agresszív vegyianyag becsülhetően 556 fő idő előtti halálát idézte elő Magyarországon, 2011-ben.

Nincs mivel „dicsekednünk” az aromás szénhidrogének aktív hatóanyagai (BaP) koncentrációja tekintetében sem: 2012-ben erre vonatkozóan az EU28-ak közül öten nem szolgáltattak adatot, de a fennmaradó csoportban Magyarország túl is lépte a határértéket és a 4. legszennyezettebbnek bizonyult. Nitrogéndioxid tekintetében, ugyanebben az évben sehol sem lépték túl a határértéket, az NO2 koncentráció nagyságát illetően pedig a 12-ik helyen „végeztünk”. 

A fenti rövid áttekintésből is világos, hogy Magyarországon bőven van javítanivaló a levegőminőségen – különösen a lebegő részecskék és az ózon képeznek nagy veszélyt. Ennek csökkentésére technikai fejlesztésekkel (pl. részecskeszűrők a dízelmotorok kibocsátásának megszüntetésére) és megfelelő szabályozási intézkedésekkel van lehetőség.

Balog Károly
szakközgazdász